Kuki ma berontott három körül egy csíkos miniruhában, hogy márdeazonnal menjünk napozni tanulni a Luxembourg kertbe, ne rinyáljak, kinyomtatja a jegyzeteimet, de gyerünk, annyi időm volt, hogy felkapjak valami ruhát meg a pöttyös bögrémet kávéstól, és már Pierre Nicole-on is találtam magam, láthatóan nem zavarta Kukit, hogy úgy nézünk ki, mint két strandoló (és 5. kerületi kontextusban ez sajnos prostivá módosul), ráadásul pöttyös csészével. A helyzet ott lett még ennél is szebb, amikor kiderült, hogy Felfedezők parkjánál ócskapiac van, és találtam is egy tökéletes ajándékot Lilkónak (és ebből remélem most világossá is vált, hogy milyen jellegű tárgyról van szó), az árus meg kötelességének érezte, hogy elmagyarázza, hogyan is kell használni, én igyekeztem higgadtan kortyolgatni a kávémat, a járókelők meg derűsen hallgatták az ukázt.
A délután folyamán egy sirály és egy bevándorló is megpróbált összebarátkozni velem, az előbbi cuki volt, az utóbbi bunkó, de már tényleg kezdem megszokni, még a végén hiányozni is fog.
Ja és egy jó tanács, ne olvassatok elalvás előtt a Muhi csatáról, egész éjjel tatárok elől menekültem, olykor a dögös padlizsán színű kocsinkon, de hiányzik amúgy a vezetés, ja, és még meg is öltek a végén, tiszta szívás.