Visszatértem

Hello mindenki, aki még nem felejtett el :) Visszatérek a sziaPárizs második részével, ugyanis hat hónapig itt leszek gyakorlaton egy főként 1945 előtti művekkel foglalkozó galériánál.

Lesznek rossz telefonos képek, indokolatatlan jelzők (igen, nagyjából végigfutottam az eddigieket, mea culpa), izgalmas francia receptek (öö ez azért mégse valószínű), ügyintézős hisztirohamok. Két funkciója lesz a blognak ezentúl is: nem tudok annyit skype-olni azokkal, akiket szeretek, amennyit szeretnék, így aztán ez primer információ-közvetítő felület. És amit itt rögzítek, azt aztán már nem írhatják felül a következő nap benyomásai, legalább nem felejtem el.

Szóval a barátaim kikísértek a reptérre (igen, ez Flaki menő telefonjával készült, és szét is lett filterezve, na ilyen képek se lesznek többé), véres - és a Beauvais-ba tartó Ryanair gép teljes utazóközönségének megvető tekintete által kísért - küzdelmek árán sikerült két megalázó körben 23,3-ról 20, 8 kilósra redukálni a bőröndöm tömegét, így aztán Michelin-babának öltözve indulhattam a gép felé. Beauvais-ban rá kellett ébrednem, hogy a másik reptérről megy a busz arra a helyre, ahova én menni akarok (mindenki most jegyezze meg, bármikor jól jöhet: az Orlybus megy Denfert-Rochereau-ba), így aztán jegyet váltottam a Porte Maillot felé, és haragudtam magamra. Mint később kiderült, ezzel nem voltam egyedül, mivel Kornélia meg kiment elém az Orlyra, majd konstatálta, hogy meg fog verni. Nem hibáztatom.

Viszont aztán hamar visszatért a szerencsém, mivel egy magyar származású, idősebb úr (d'un certain age, mondanám udvariasabban) leszólított, hogy magyar vagyok-e, mondtam, hogy igen, mert magyaros az arcom, mondta ő, ó, hát azt hittem, hogy az akcentusom magyarosan tré, feleltem, erre sokatmondóan mosolygott. Lényeg az, hogy kiderült, hogy egy irányba megyünk, így aztán elvitt, taxival suhantunk a Champs-Elysées-n, enyhe nosztalgiával gondoltam vissza a 200E-s buszra, ahol a szívem és az utolsó BKV jegyem hagytam. Az úrnak mellesleg némi kelet-európai munkaerőre is szüksége volt, másnap felhívott, hogy mit szólnék egy kis asszisztenskedéshez az ideiglenes lakhelyemtől 15 perc sétára, órabérért. Így aztán háromkor csöngettem az egyik igen szép boulevard igen szép hausmann-i épületének kapuján, és hamarosan bevándorlási papírokat pakolásztam és leveleket írtam magyarul meg franciául. Megyek ma is, aztán majd meglátjuk, egyelőre 8 órára köteleztem el magam.

melina1965 képe

Na és egy szép épület, hogy véletlenül se veszítse el a blog kellemesen sznob jellegét: 31 rue Campagne Premiere, André Arfvidson tervezte az épületet, már csak a homlokzat van meg, ahogy a wikipédián jelölt címeket végigkattintgatom, ez a mesterműve (de legalábbis ez maradt meg), mondjuk ez tényleg elég durva. Baz Luhrmann díszlettervező 3D mágusai igazán lenyúlhatták volna, akkor legalább lett volna valami szép is abban a kamu-art deco bénaságban, amit A Nagy Gatsby címen vetítettek. Olyan szép, hogy beszúrok még egy képet egy váratlan ablakocskáról a gigantikus üvegfelületek alatt.

Remélem, hogy mindenkivel minden oké, itt hideg van, nagyon, még jó, hogy nem hagytam otthon a kabátom a súlypara miatt. De minden a legjobb máskülönben, még főztem is, úgyhogy nem éhezem.