Az élet nagy kérdései pt. 1

Mért van az, hogy a csodálatos Francia Nemzeti Könyvtár szükségét érzi annak, hogy digitalizálja egy könyv 17 oldalát, beleértve az előlapot, a hátlapot, a belső címet és azt a maradék 14 oldalt, amin nincsen semmi, de semmi, de semmi. A könyv maradék ~80 oldalát, amelyen a tartalom található, természetesen nem lehet online megnézni.

Állatkák

Egy csomó hülyeségbe futok bele mostanában, íme, művészek, aki kedves kis állatkáikat sétáltatták Párizsban. (Értelmes dolgokat is csinálok amúgy, de tényleg.)

Josephine Baker cuki kis gepárdja, Chiquita társaságában végzi egészségügyi sétáját

Dalí és bájos hangyászai a Bastille-on

Dalí és legjobb barátja, Babou, az ocelot

Nerval, a francia költő Thibault-t, a homárt vezeti kék selyemszalagon a Palais Royal kertjében

.

(Na jó, a Nerval-Thibault barátságot nem árt fenntartással kezelni, egy híres hoax-okkal foglalkozó blog rákérdezett a sztorira egy tengerbiológusnál, és a homárbarátok sajnos csak 20 percet bírnak ki a szárazföldön, sétálni meg kifejezetten utálnak, tehát homárt pórázon vezetni egyrészt lehetetlen, másrészt tökre állatkínzás. Bár forró vízbe dobni is az, mégis Michelin-csillagot lehet kapni érte, szóval...)

Musée Mendjisky

Láttam egy plakátot a Boulevard Raspail-on sétálgatva, egy Lolita Lempickás-fejű kalapos nő volt rajta kicsit fauve-os, narancsos-pirosas-zöldes színekkel, az École de Paris képeit kiállító múzeumot reklámozta, én meg el is mentem, mert ígéretesnek tűnt, meg mert a Borgiák tárlatnál ebben az életben már a Jósa András Múzeum se lehet rosszabb. Ja, mi is az École de Paris (Párizsi Iskola)? Ezt pontosan senki sem tudja, most eltekintek a részletes művészettörténeti vekengéstől, maradjunk annyiban, hogy külföldi művészek gyűjtőneve, akik a XX. században Párizsban dolgoztak. Hát a múzeum főleg egy sokadvonalbeli Maurice Mendjizky nevű lengyel festő műveivel van tele, meg a fiáéival, és cseles módon nyilván a legjobb munkát rakták a plakátra, tehát mondhatnám, hogy a múzeum teljes csalódás, és ha én lennék a Michelin-baba, kihagynám a gájdomból, de ez csak félig igaz. Szerintem (és pl. Fülöp Lajos szerint, szóval véleményem legkevésbé se eredeti) nagyon tanulságos nem annyira jó képeket nézegetni, mert rajtuk keresztül könnyebb megérteni, hogy mért is jók a nagy nevek, szóval most következzék A -liga kontra B-liga összeállítás.

A náci halálhóember és a bárgyú pápa, Mendjisky-től, 40-es évek eleje, Az gyógyítók, George Grosz, Die Pleite, n°3, avril 1919

Mendjisky: A mocsári szörny/Jacques Prévert portréja (1941, olaj, vászon, 61 x 50 cm) és Matisse: A zöld vonal/Madame Matisse (1905, olaj, vászon, 40 x 32 cm, National Gallery of Denmark). A fauve-nak nevezett festők kitalálták, hogy ha két komplementer színt (itt pl. zöld és piros) közel rakunk egymáshoz egy képen, akkor az furán, de nagyon jól néz ki, vibrál, nem lehet nem oda nézni. Viszont ha ráöntünk a vászonra két vödör vöröset és zöldet, az talán egészen apró túlzásnak tűnhet, vagy kéthetes hullának az apokaliptikus naplementében.

A mocsári szörnynek a szeme se áll jól, és Van Gogh: Önarckép tavasszal (1887, olaj, karton, 42 × 33,7 cm., Art Institute of Chicago) A van gogh-os vastag ecsetvonásokkal felvitt több réteg festék és az uborkás arcpakolás között van némi nem elhanyagolható különbség.

Kicsit kókadt csendélet Alexis Gritchenkotól, (1925, olaj fatáblán, 62 x 44 cm) a csendélet mint mészárlás, Soutine Rájája, (1924 körül, olaj, vászon, MoMA). ((Amúgy sokkal jobban néz ki ez az orosz így fotón, mint élőben, be kell vallanom. Ezért is kell megnézni mindent élőben.))

 

 

 

 

 

 

 

 

És végül két kép a múzeumról, ami korábban műteremként funkcionált. Nagy terek, hatalmas üvegfelületek, tényleg csodás az épület, remélem, hogy nagyjából el tudjátok képzelni. Sajnos a képeim nem lettek jobban attól, hogy épp géppel csináltam őket, nem pedig az 5000 forintos telefonommal. Valószínűleg javíthatatlanul béna vagyok, de sajnos lámpafénynél túl sárga, természetes fénynél túl kék képeket csinál a fényképező, hiába állítgatom. Ezeknek még babráltam is a színegyensúlyával, mégse lett sokkal jobb, szóval szívesen fogadok hasznos tanácsokat.

Fent a Lempickás plakátlány, lent pedig a valóság.

Ilyenek a mobilos képek, ha egy ősrégi Samsunggal csinálják őket, ez van

Voltunk a Musée Maillol-ban A Borgiák és koruk című kiállításon, aminek a szakmai előkészítését finoman szólva sem tolták túl a kurátorok. Ez itt például Európa XV. századi térképe, a készítők szerint Buda 1541-es eleste előtt cirka 50 évvel már török kézre került, az Erdélyi Fejedelemség nyomokban sem létezett, ha ezt Vona Gábor látná...

Kirakat valahol a Madeleine-nél

Az élet hamar tovatűnik <3 A merevedéseim is <3 :(((

A művész itt azt akarja mondani, hogy kivirágzott ez a szép rózsaszín növény a Saint-Germain-des-Pres mellett. Ha Sartre élne, pont rálátna az ablakából.

Körhinta a városháza mellett

Így néz ki egy kép hátulja, ami egy csomó tárlaton szerepelt, és jól összeragasztgatták kiállítási cédulákkal.

Egy napraforgófejű arató bácsi a Picasso Múzeumból.

Picasso a híres kék pulcsijában

Piri nénnyém vasárnapi misére járós nagykendője, 1973, Vajdabokor, Szabócs megye Haute couture a Printemps nevű luxusáruház kirakatából, 2014, Párizs

Tisza színű Szajna

Menő piros kocsi a Louvre mellett a tilosban (hogy úgy tűnjön, hogy észreveszek életszerű dolgokat is)

Plüss gyilkos bálna, akit a korlátok közé gyömöszöltek. Hazahoztam, és fajmeghatározási nehézségeim emlékére Pingvinnek neveztem el.

Pápá, galéria

Cuki Rencsi, cuki kisfiú, akire vigyázott (személyiségi jogait tiszteletben tartó pózban) és Valensi Szahara című képének sarka

Kirakat, bébifóka

Egy örmény festő, Kakabadze a húszas évekből

A költözés

Mivel azt akarom, hogy ez blog tényleg lenyomata legyen ennek a félévnek, már amennyire lehet, továbbá szívesen szolgálok némi tanulsággal is, ezért íme kiköltözésem kissé nyomasztó története. (Egyébként egyelőre olyan frusztrált vagyok tőle, hogy valószínűleg élőben nem fogom szívesen mesélgetni.)

Békésnek tűnő kép a dühös poszthoz

Reggel tehát felkeltem 7:30-kor, hogy még legyen időm lemenni a mosodába, hogy a törölközőket és az ágyneműt, amit használtuk kimossam, megszárítsam, ropogós kis oszlopokba hajtogassam, és nagyon rendesnek érezzem magam. Főbérlőm január végén említette, hogy annak ellenére, hogy a bérleti díj alapvetően tartalmazza a rezsiköltséget, olyan 15 euróval túlléptük az előirányzott áramfogyasztást januárban, még ugyan nem számolta ki, de kb. ez van - ebből következően sejtettem, hogy februárban is ez lehet a helyzet, bár figyelmeztetésére egyébként jócskán csökkentettük pl. a sütőhasználatunkat és a fűtést, amit addig se vittünk túlzásba, mivel amúgy sem voltunk otthon, és különben is sejtettem, hogy be akarja nyelni a kauciómat. Felkészültem tehát egy olyan 30 eurós költségre. (Bár a szerződés alapján pl. használhattuk a mosógépet, de mivel elromlott, így az utolsó hónapban mosodába kellett járni, ez nem egy eget verő költség, csak azért említem, hogy világos legyen, hogy alapvetően nem tűnt úgy, hogy bármelyikünk is törekszik a centre menő elszámolásra.)  Szóval álltam a négy szatyorral, hogy induljak a patakhoz, 11-től ugyanis közismerten dolgozom szombaton, kedves főbérlőm pedig ezt pillanatot használta ki arra, hogy elém tegyen egy bájos, két oldalas kis elszámolást (nem pedig magukat a számlákat...) az elmúlt hat hónap áramfogyasztásáról, amely alapján nekem 174 eurót kellene fizetnem, azonnal - nyilván a magányos kelet-európai lányka első ijedtségére játszott. Ezt az összeget egyébként épp ki tudtam volna perkálni, mert most gazdag vagyok, de a kedves főbérlő számításait több okból is vitattam, a legfontosabb talán az, hogy egy öt fős albérlet hathavi túlfogyasztási költségeinek 100%-át nem találom méltányosnak kifizetni, különösen azért nem, mert nem rögzítettük a kezdeti mérőállást, továbbá eleddig szó sem volt róla, harmadrészt pedig eddig egyetlen lakó sem fizetett pluszt (és már el is húztak rég), negyedrészt az átlagos fogyasztást láthatóan elegáns módon a három nyári hónap átlagából számolta egy villanyfűtéses lakásban. Ezt persze nem ilyen szabatosan prezentáltam, háromnegyed nyolc volt, még nem ittam kávét, és a saját anyanyelvemen sem kommunikálok ilyen precizitással két másodperccel a becsapódás után. Persze nem véletlen, hogy franciául tárta elém számításait (továbbra sem a számlákat) kedvenc főbérlőm, nem pedig angolul, ami mindkettőnknek idegen nyelv, tehát egyenlőbb helyzetet teremtett volna. Mindenesetre jeleztem, hogy a januárt és a februárt kifizetem, de mindenekelőtt megyek mosni, közben pedig átvizsgálom a számításait. A számításokban és a ruhát pörgető mosógép legkevésbé sem festői látványában gyönyörködve azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a főbérlő - főként a legkevésbé sem korrekt eljárására, másrészt közös múltunkra való tekintettel (penész-gate, idióta baszogatások, házimunka egyenlőtlen felosztása, bejelentés nélkül felbukkanó további lakók és rokonok) - elmehet a picsába. Előadtam tehát, hogy mivel valóban magányos kelet-európai lányka vagyok az első ijedtség hevében, ezért konzultáltam a francia ügyvédemmel, és addig nem fizetek, amíg az ügyvéd át nem tanulmányozza a "szerződést" (=csak a főbérlő és én írtam alá, tanúk nem, ez itt sem számít teljes bizonyító erejű magánokiratnak). Erre a főbérlőm, lévén érvényes szerződés nélkül ad ki szobát, és nem adózik utána, (továbbá gyanítom, hogy valójában egy önkormányzati bérlakásban laktunk), elállt szándékától, és a továbbiakban csak az extra szemeteszsák-fogyasztás kapcsán felmerült súlyos költségeire és a szexuális szokásaimra tett teljesen nonszensz megjegyzéseket, ezeket most nem ismertetném, mert egyrészt azt a hamis illúziót kelteném kedves olvasóimban, hogy egy szexistennő vagyok, másrészt mert még mindig felmegy tőle a vérnyomásom.

Tanulság tehát: béreljetek legálisan szobát, a lakbért és a rezsit külön fizessétek, utóbbit havonta a számlák bemutatása után.
Ha különböző okokból nem tudtok legálisan szobát bérelni (esetemben: nem volt három-, de inkább hathavi lakbér összegének megfelelő zsé a számlámon, de pl. francia kezest se könnyű felhajtani), akkor legyen világos, hogy érvényes szerződés hiányában jogszerűen semmilyen követeléssel nem fordulhat felétek a főbérlő. Ha nem rendes, akkor húzzatok el, és ne parázzatok be. Ha engem nem nyugat meg a kedves mosógép meg a fiúm telefonon, továbbá mondjuk csak annyira beszéltem volna franciául, mint amikor idejöttem (B2-C1 között, tehát nem felelőtlen módon 0 nyelvtudással indultam neki), akkor biztosan megszívtam volna. Ti ne szívjátok meg. És nézzétek meg a pesti állatkert édesnek látszó új koaláit, amik valójában tök veszélyesek.

Filmek

Mivel sajnos nincsen memóriám - úgy értem tényleg van valami problémája a neuronjaimnak, teljes könyveket, filmeket, kamaszkodom legcsodásabb és legundorítóbb epizódjait felejtem el nyom nélkül -, ezért összeírtam, hogy milyen filmeket láttunk az elmúlt öt hónapban, hogy ne érezzem, hogy hiába értelmetlenül töltöttem el ~120 órát az életemből. Ezúton pedig szívesen várok javaslatokat az összes ismert elérhetőségemen, hogy miket kellene néznem most, hogy hazahúzott a fiúm, és az estéimet egy félig leszakadt farkú plüssegérrel és egy pár lyukas férfizoknival osztom meg. (Lusta vagyok imdb-t linkelni, sajnálom, meg kétnyelvű címeket feltüntetni, de ahol sanszos, hogy a cím összetéveszthető egy zs-kategóriás horrorral, ott azért feltüntettem az eredetit is.)

Frank
Egy kissé szerencsétlen srác egy fura figurákból álló zenekarba. A régi tagokat is épp elég komplikált kapcsolat fűzi egymáshoz, de az új fiú mindent megborít. Kicsit lassú és nagyon vicces a film, jó zenével. 5/4,5

Fekete könyv
II. vh, gazdag holland zsidó lány családját megölik a nácik, ő belekeveredik az ellenállásba, de végül mégis úgy néz ki, hogy egy német tiszt az egyetlen, aki hajlandó valóban törődni vele. A film amúgy  drámából hajlamos groteszkbe átcsapni a következő okok miatt:
- teljes a kronológiai káosz: mikor is kezdődnek az események? Hitler már halott, de még a szülinapját ünneplik? stb.
- a történetvezetés kapkodós: a kissé bamba csajt megmenti egy szexi csávó a náciktól, kinyírják a gazdag szüleit, megint megmentik, főz a népkonyhán, szőkére festi a fanszőrzetét, közösül, belép az ellenállásba, tiszteletet vív ki, közösül, megvetést vív ki, mindezt 25 (!) perc, még a Marvel is irigykedik a tempóra
- az akciójelenetek és a karakterek teljesen hiteltelenek: egy ember lenyomja a náci főhadiszállás ~70 emberét, egy ellenállónak se jut eszébe, hogy esetleg a szupergonosz náci tiszt hazudik, nem a zsidó csaj, bah 5/2

Sráckor
Az sajnos még nem forgatókönyv, hogy "majd olyan lassan forgatok, hogy a gyerekszereplőim tényleg megnőjenek". A színészek amúgy jók meg vannak érdekes epizódok is, de ez nem segít azon, hogy még a zenéjét is utálom. 5/3

Lavina (Snow Therapy, illetve ott, ahonnan nem lenne szabad, a Force majeure címen fut)
Hogyan oldjuk meg  házastársi válságunkat, amit az okozott, hogy férjecskénk az iPhone-ját mentette, nem a gyerekeinket, amikor ránk zúdult egy lavina? Nagyon zsír, nézzétek meg. 5/5.

Coherence
Nagyon jó és teljesen low-budget sci-fi. Ha végtelen számú párhuzamos univerzum létezik, akkor hogyan őrizhetjük önazonosságunkat egy körömvágó olló és egy Fizika for dummies kötet segítségével? (Rencsi jól ráparázott, haha, mindig minden másra meg én szoktam.)

Egy becsületbeli ügy
Még sose láttam, tudom, hogy ez döbbenetes, de jól is volt az úgy. Komolyan érdemes kb. egy óra játékidőt pazarolni egy a karakterre, akinek annyi a szerepe, hogy a szexi melleivel etikus hőssé pálfordítja a főhőst? A nulla erkölcsi érzékkel rendelkező, ám engedelmes katona valóban rádöbben az utolsó két percben, hogy bűnös isten törvényszéke előtt, mert nem tagadta meg a parancsot? Minek volt az a 3 óra vekengés akkor belső vs. külső törvények témában? 5/1

40 nap, 40 éjszaka
Ezt a filmet már önmagában a "Oh, értem, kettesben akarsz maradni Reisz Manfréddal." fordítói bravúr miatt érdemes megnézni. Meg persze a jelenetért, amikor orgazmusa van a szép csajnak egy.... ó igen, egy orchideától. 5/4


Ártatlanság kora
Ebből nem emlékszem semmire, csak, hogy szerepel benne a Place Furstenberg, ami nagyon szép kis tér, ld. lejjebb. De ilyen Jane Austin/Charlotte Bronte vekengés lehetett, amivel nincs semmi baj.

Viharsarok
Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy a mocskos kis buzik homoszexuálisok az ördög teremtményei, akik az összes magánéleti problémájukat közismerten gyilkossággal promiszkuitással oldják meg. Kicsit hiányoltam, hogy az egyik főszereplő srác se erőszakolta meg Tóth Orsit, az még esetleg árnyalhatta volna a forgatókönyvet. Ja, tényleg, ez nem fér bele, hiszen mindkettő meleg. Nem ezt a filmet érdemeltem, az tuti, pedig én annyira kíváncsi voltam erre a rettentő kliséhalmazra, hogy hetente csekkoltam, hogy meg tudom-e már nézni. 5/2, és mindkét pontot az operatőr kapja.

Káin gyermekei
A Bebukottak című dokumentum film folytatása, más rendezőtől, a fiatalkorúként a '80-as években lesittelt fiúk élettörténetét meséli el. Kicsit túl szép ez, a kézikamerás előzményhez képest túl van komponálva a látvány, és könnyű felkapni a vizet, amikor a szépelgés szereplők rovására megy, de azért nagyon érdekes film ez. 5/4

Zöld kártya
Depardieu még szexi, és nem putyinista. Két kényszerből (és megjegyzem, minden logikát nélkülöző módon) egymás mellé sodródott szép ember egymásba szeret. 5/3

Pánikszoba
A betörők megpróbálják kicsalogatni a pánikszobából anyát és lányát. Szép Fincher-es látvány, de semmi különös, és a Holtodiglan sokkal jobb 5/3

Megdönteni Hajnal Tímeát
Miután sikerült magam túltenni a sokkon, hogy itt a jófiúnak eladott főszereplő tulajdonképp egy országos görény, és az ismét Royalt alakító örök tuskó Szabó Simon a jólelkű pozitív hős, erre pedig a film elfelejtett reflektálni, akkor rájöttem, hogy ez egy vígjáték, nem kell túlgondolni, és vicces is volt, szóval 5/4

Közönséges bűnözők
Bárcsak ne lenne Kevin Spacey-nek olyan tenyérbemászóan átlagpolgár feje, hogy automatikusan rá gyanakszom mindig. 5/5

Erőszakik
5/5

Időről időre
Cuki romantikus film, tűrhető mennyiségű moralizálás, 5/3

Kapcsolat
Sajnos én nem vonzódom annyira az ilyen tanulságos hollywood-i szuperprodukciókhoz, de van benne nagy misztikus kérdés meg indokolatlanul fiatal Matthew McConaughey, szóval érdemes lehet megnézni.

Riot Club
Haha. Tudomásom szerint ezt a csodás filmet nem mutatták be otthon, de sokat elmond róla, hogy a film végén Renátó bevallotta, hogy 15 percnél elvesztette a fonalat, mert nem tudta megkülönböztetni a szépfiúkat. Ez egy kamaradráma, egy kifejezetten színpadi műfaj nagyon rossz filmes adaptációja, ami érdekes is lehetett volna, ha mondjuk vannak benne színészek is, nem csak fehérneműmodellek. (Mondjuk esetleg lehetett volna agyunk is, ugyanis a metrós plakáton a Cosmopolitain méltatásával reklámozták a filmet.) 5/1

A hatalom árnyékában 
Machinációk az amerikai elnök kampánystábjában. Ryan Gosling jó volt, én meg végig izgultam, hogy mi lesz. 5/4

Holtodiglan
5/5

Fargo
5/5

Kódjátszma
Tipikus amerikai tudósfilm, láttál már belőle ötöt akkor is, ha ebben az évezredben nem voltál még moziban. Gyakorlatilag erre a forgatókönyvre kapott Oscart Ben Affleck és Matt Damon 1997-ben, így ez mára nem több, mint mértani pontossággal adagolt unalom. Amikor pedig nem tökéletesen kiszámítható a történet, akkor rémes meglepetések érik a nézőt: az egyik idősík pl. csak azért létezik, hogy még a Turing-teszt poénját is el tudják cseszni a nagy moralizálásban. 5/2, egy pont a nagy Turingnek, egy meg a kicsinek.

Suszter, szabó, baka, kém
Hát én az ilyen ráérős, ravasz kémfilmeket szeretem. Minden hibája ellenére (mért kell pl. költőien fényelt nagymonológban elmagyarázni a főgonosz jellemét a néző számára) én oda vagyok ezért a filmért, a színészekért, a szimbolikus apróságokért, azért a homályos konyháért, ahonnan elküldi a szerelmét az egyik ügynök, meg úgy az egészért. Ja, nem mellesleg az egyik mellékszerepet régi barátném, Matild játssza. 5/5

Prisoners
5/5

A Hobbit 3
Kedves kis CGI-lények gyepálják egymást, miközben a Tolkien-univerzumban nem is létező gejl szereplők szerelmeskednek kardozás közben. Mint Gyűrűk ura előzmény: 5/0, mint valami random fantasy, Vasember 25 vagy ilyesmi: mondjuk 5/3

Éhezők viadala 3/1
Ezeknek az angolszász fiatal felnőtt (ún. young adult, gondolom így mondják ezt magyarul) könyveknek szerintem nagyon jól áll a filmvászon, mert hatékonyan kigyomlálja belőlük a legidegesítőbb gyengeséget: a teljességgel funkciójukat vesztett belső monológokat. Értem én, hogy az Alkonyat meg az Éhezők viadala nem A kamasz vagy a Zabhegyező (ezekben a monológ működik), nem is kell annak lenniük, de ha a sorozatosan, különös kegyetlenséggel elkövetett belső beszéd nem képes világot teremteni, a főhőssel interakcióban lévő szereplők jelleméhez hozzáadni, csinálni bármit, az sokat ront a könyvön. Én maradok a filmeknél, 5/4

Az utolsó jelentés (Breach)

Kép nincs, csak tavasz meg Vona Gábor

Tavasz van, a levegő szagából érezni, február végi, március eleji koktél: kicsi vasoxid, kicsi olvadás-erjedés szag (éjjel esett, nappal meg süt a nap, attól ilyen) meg némi drága pacsuli a Saint-Germain-des-Presnél. Újra le lehet ülni ebédelni a ronda galambok és a galambszaros Apollinaire mellé.

Vona vs TGM

Általában elég sikeresen tartózkodom a magyar belpolitikai események nyomon követésétől, bár szégyellem magam, de a választás még messze van, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez az év uborkaszezon, majd otthon két órában pótolható. Azért tegnap megnéztem Rencsi ajánlására Vonát az Egyenes beszédben, ma meg ennek kapcsán elolvastam TGM-et. Utóbbi emlékezeteset alkotott: rámutatott, hogy a Jobbik szavazói per definitionem gyökerek ("A Jobbik (...) feltétlen hívei (...) nem nagyon olvasnak."), a Fidesz etatizmusát javasolta de Gaulle-é felől megközelíteni (:D), rámutatott, hogy az etnicizmus és a heteroszexizmus a kapitalizmus következménye, kicsit lefasisztázott beoltott egynémely vidéki főiskolát/gimnáziumot (ELTE töri szak azért oké remélem), és kellően implicit módon polgárháborút vizionált. Mivel sajnos TGM és Vona közül utóbbi tűnt volna szimpatikusabbnak, ha még sose fogyasztottam volna magyar sajtóterméket, ezért a belpolitika követésével ismételten felhagyok áprilisig. Ha történne valami fontos, szóljatok.

Nyelvlecke

Csomó izgalmas és javarészt felesleges kifejezéssel találtam szemben magam mostanában, íme egy:
« Fanny-Beaupré s'était levée, et le jeune clerc, (...) n'osa pas se retirer en disant que sa bourse logeait le diable » Honoré de Balzac - Un début dans la vie
Szó szerint: "Fanny Beaupré felkelt az asztaltól, és a fiatal diák (...) hiába lakott az erszényében az ördög, nem merte otthagyni őket", értsd: "hiába nem maradt egy vasa sem".

Pilinszky

Ja, amikor csend van a galériában, akkor van időm olvasni, most például Pilinszkyről, nagyon vicces, hogy mekkora kísértést jelent az emberiség (itt pl. Wiener Pál) számára, hogy mindenféle misztikus-fellengzős parasztvakító dumákat toljon az ún. művészekről.

"De a János az nem volt egy olyan ember, akinek huszonötször kell elmenni misére, hogy a mise hasson rá, neki egy élmény elég volt egész életére."
Akartam is mondani Marosi Ernőnek, amikor hármast adott romanikából, hogy félreértés történt, nem arról van szó, hogy nem olvastam el huszonötször A középkor művészetét, a helyzet valójában az, hogy az a típusú lány vagyok, akinek egy élmény az ő könyve kapcsán elég volt egy egész életre, ugyanis én már az első olvasás intellektuális egyesülés alkalmával átéreztem a középkor esszenciáját, vétek lett volna az ismételt tanulmányozással lerángatnom magamat az első rácsodálkozás parnasszusáról.

"Az, hogy ő mennyire erősen hitt, hogy milyen erős hite volt, egy pillanatra sem volt kétséges senki számára, ez annyira evidens volt nála – ő maga egy szent ember volt. Nem tudom, mit jelent az, hogy valaki szent, de ő az volt."
Nem tudom, mit jelent az, ha valaki  Διογένης, de én  Διογένης vagyok.

Azt már tényleg kedvem is alig van megemlíteni, hogy milyen kedves relativizálással beszél az alkoholizmusról, ez a kedélyeskedés sose pusztul ki, úgy néz ki. Mert hát ilyen a művészvilág, na! "A kelet-európai értelmiség előtt két út áll. Az egyik az alkoholizmus. A másik járhatatlan." "Jaj, Piri, de jó, hogy összejöttél a mi drága díszlettervezőnkkel, Arisztiddal, rájárt a rúd mostanában, de majd Te vigyázol rá, egy nőre volt szüksége mindig is, aki ritmust visz az életébe, istenem, de örülök nektek." " Emelem poharam Horváth Hermelinre! Hermelin! A hiányod hagyta űrt immár negyedszázada nem töltheti be semmi. Kikezdhetetlen ember, alkura rá nem bírható ellenzéki voltál, olyan sorstárs - vagy mondjam inkább, hogy bajtárs? Hisz' baj, az volt elég...! - , aki sosem kímélte magát, a végsőkig kitartott elvei mellett, lett légyen ennek bármilyen súlyos következménye. Nem is volt semmid, csak az import keletnémet írógép, amin sokszorosítottad a Hallgatás végét, azt a szamizdat folyóiratot, ami - ennyi év távlatából talán már kimondhatjuk - eltagadhatatlanul hozzájárult a vasfüggöny lebontásához. S persze ne feledkezzünk meg Mariról! A drága Marikáról, aki melletted állt minden körülményben, követett mélybe s magasba, értett és elkísért akkor is, amikor rángatózott a besárgult szemed a delírium tremenstől sűrűsödött az éj."
Helló, az alkoholizmus betegség bazmeg.

napi galéria, napi légy

(A valósággal való mindennemű egybeesés a véletlen műve.)

Vevő: Úristen, ez egy szuperszínes légy 1918-ból? Hát ez őrület! Fantasztikus, mondjon már valamit erről nekem kiasasszony, legyen kedves!
Magdus: Valóban, 1918, tudja, ez a megfogalmazás eléggé hasonlít az olasz futuristákéra, akik a modern technika eszközeinek felgyorsult mozgását kísérelték meg dekonstruálni, stbstb.
V: Hát ez egyszerűen őrület! Ő-rü-let! Nagyon jól mondja, kisasszony, na de árulja el, mennyibe kerül ez és mi is a címe?
M: XY euró, a címe A repülőgép landol.
V: Jesszusom, ez őrület, ez elképesztő, ez egyszerűen el-ké-pesz-tő! Na de várjon csak! Ez egy repülőgép, ugye? Ó, hát ez igazán kár, mert én imádom a legyeket. Meg persze a muslicákat is. Ez tényleg egy repülő? Hát a szívem megszakad. Valami legye nincsen? Végső esetben muslicája?
M: ....

A bejegyzés, amit december elején kezdtem el írni, de aztán sürgetőbbé vált nem kirúgatni magam az egyetemről

Hideg decemberi (és november végi) hétköznapjaim során arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a halott művész a legjobb művész. Nem barthes-i értelemben, szó szerint. Több előnye is van a halálnak: egyrészt ugye a művész munkakínálata értelemszerűen nullára csökken, így aztán ha szerencsénk van, akkor szépen kúszik felfelé az ára, másrészt nem beszél hülyeségeket, amiket aztán nekem bele kéne applikálnom az esszéimbe, úgy téve, mintha érteném, hogy mi a pálya. Nem értem. És még az a jobbik eset, ha nem értem, van, hogy nincs is pálya.
Na mindegy, munkamentes karácsonyt akarok most már, nem pedig este tízig a Pompidouban ülni a galériás műszakom után, meg kirakatokat szeretnék nézegetni, el tudnám költeni bármelyik kedves olvasóm évi nettóját szép szürke kasmírpulcsikra és fekete bőrtáskákra. Persze a sajátomat se költöm el, általában van azért agyam. Szomorú, hogy idén nem tudom szabadjára engedni - az egész évben egy 50-es irodistahölgy posztklimax-sztájlja mögé rejtett - giccs iránti féktelen rajongásomat, nem lesz az ablakunkon hófútta tájban legelő rénszarvascsorda, és az adventi koszorúnk is csak egy darab sütiszagú illatgyertya.

És akkor a februári update:
Volt karácsonyi menü, és ami persze sokkal fontosabb, anya és Pisti főzték. (Őket nem rakom ki, mert még lesittel az anyukám bosszúból.) Egy hétig faltunk, aztán egy hétig feküdtünk az ágyban, mint a hátukra pöckölt cserebogarak. És hogy képek is legyenek: megnéztük a Boulevard Hausmann-on lévő Printemps áruház karácsonyi kirakatait. Ennek nyomán új karrierre kezdtem áhítozni, én akarok lenni a karácsony giccstengerért felelős marketinges, olyan undorítóan szép ez.

Lampionparti a Szajna utcában

A múlt héten lakberendezők világtalálkozója-gyönyörű szövetek hétvégéje volt a kerületben, ezért lampionokkal díszítették fel a környező utcákat. 

 Ez itt a Place Furstenberg feljebb, itt lakik Michelle Pfeiffer az Ártatlanság kora végén. És itt volt Delacroix műteremlakása.

Képek

Go home batobus, you're drunk. Avagy a Saint-Germain-des-Pres a Francia Akadémiára itta magát.

Bácsi épp megnyugtató magyarázatot kísérel fellelni az útikönyvében arra a sajnálatos/örömteli tényre, hogy a kentaurnak emberi és ló nemi szerve is van. César szobra a Place Michel Debrén.

Bagoly és Nyuszi újabban haute couture-ben nyomatja.

Szent Dénes barátaival, Rusticus-szal és Eleutherius-szal megy lefejeződni :( A Saint-Denis székesegyház északi kapujának tümpanonja.

József a kútban. Vagy a Télapó a kéményben, mit tudhatnám én, hármast kaptam Marositól. Saint-Denis altemplom.

Saint-Denis.