Tehát, mit csinálj mindenképp, ha csak pár napod van Párizsban?
1.) Valami henyélés.
Henteregj egy parkban. Párizs a gondozott kerjeiről híres, van franciás, geometrikusra nyírt növényekkel (Luxembourg-kert), angolos kaotikus (Butte-Chaumont) és temető is (a Pere Lachaise Párizs legnagyobb kiterjedésű [temető]kertje), és ezer másik, kicsi, nagy, közepes. Mindenki heverészik, amikor kisüt a nap, Párizsban pedig tegyünk úgy, mint a párizsiak.
Buttes-Chaumont. (Kép: paris.fr)
2.) Valami középkor.
Menj végig a Nesle utcán. Vagy valamelyik másik macskaköves sikátoron, ahol a vállad súrolja a szemközti falakat. A neoncégéres, elegáns bisztrók, a széles boulevard-ok Párizsa már III. Napóleoné. Pár másodpercre érdemes azért a középkor és a nagy francia forradalom Párizsába képzelni magunkat, ahol a kis sikátorokban folyt a szennylé, minden sarkon belédrohant valaki, és a megtelő pestistemetők, a vágóhidak és a halpiacok szagának varázslatos keverékét szállította a szél.
Rue du Chat-qui-peche (a halászó cica utcája).
3.) Valami III. Napóleon.
Haussmann bárót III. Napóleon tette meg Szajna megye prefektusává (kb. mint Pest megye, amelyben benne foglaltatik a főváros), és vele valósíttatta meg Párizs máig hatóan legjelentősebb rendezési tervét. Ha sétálunk egyet a nagy sugárutakon és körutakon, tulajdonképpen már akkor is letudtuk a valami III. Napóleon-pontot. A képeslapok Párizsa ugyanis a második császárságé: a diadalívhez csillagalakban befutó sugárutak, az Opera, a Cité-sziget mai formája, a szabadidő eltöltését újradefiniáló, allékkal átszőtt parkerdők (a boulogne-i, a vincennes-i), a parkok (Buttes Chaumont, Montsouris), de közművek megújítása, a csatornarendszer kiépítése is III. Napóleon alatt zajlott le. Viszont van még valami, ami ehhez a korszakhoz kötődik, a kapitalizmus virágzásához, az árubőséghez, a csillogáshoz: a passzázsok. Más városokban is vannak szépek, de azért nem véletlenül Párizsban születtet meg a fedett vásárlóudvarok műfaja, rögtön amint lehetővé tette az acélipar fejlődése, hogy nagy üvegtáblákkal fedjék le a tereket. A Galerie Vivienne szuperelegáns, a Passage du Grand-Cerf és a Passage du Bourg-l'Abbé egyszerűbbek. Plusz: a Printemps áruház szintén acél-üveg kupolája igazi bevásárlókatedrálissá emeli az épületet, és ingyen látogatható, míg közeli építészeti rokona, a Grand Palais általában fizetős.
Galerie Vivienne
Printemps. (Kép: eamimi)
Egyél valami franciát, de egyszerűt. Sok helyen van menü, ahol 2-3 szimpla, de finom fogás közül lehet választani. Ami talán a legnagyobb élmény lehet, az a Bouillon Chantier (7 rue du Faubourg Montmartre), ami egyesíti magában a tipikus francia konyhát, a kantinos pörgést sorbanállással és olcsó fogásokkal (főétel 8,5-13,5 euró), a nagyvonalú, de fesztelen terek eleganciáját. Korai reggeli után korai ebédre érdemes menni 11:30-12:00 között, vagy 16:00 körül, az ebéd és vacsora közti szürkezónában, mert csúcsidőben elég sokat kell várni. (Van egy másik Chantier is a Pigalle-on, az is jó, ám modern a dizájn, nem art deco, a cím: 22 boulevard de Clichy.)
A Bouillon-Chantier a maga art decoságában. (Kép: Bouillon-Chantier)
Gyors utcai kajáláshoz a rue de Rosiers falafeleseit ajánlom a zsidónegyedben, van belőlük vagy öt, mind csodálatos, a Fehércsuhások piaca mögötti padokon megenni és bambulni a galambokra, a rohangáló gyerekekre és a jóllakott turistákra a kedvenc párizsi szombat délelőtti programom. Közel van a Vogézek tere is, ami anyukám kedvenc helye, 17. századi kifogástalan, szimmetrikus elegancia, amely annak köszönhető, hogy szegény gyökér II. Henrik lánya esküvőjét lovagi tornával látta jónak megünnepelni 1559-ben. (A vőlegény amúgy a későbbi II. (Okos) Fülöp spanyol király, német-római császár, a buzgó katolikus, munkamániás hivatalnok, az Escorial építtetője. A menyasszonynak, a csóri Erzsébetnek nem lehetett nagy buli a frigy, ugyanis eredeti jegyese a vele egykorú spanyol trónvárományos, Fülöp fia volt, de mivel az apuka megözvegyült, így ő ugrott be, a szerencsétlen 14 éves kamaszlány megkapta a 42 éves uralkodót. Elvileg egész jóban volt idősebb férjével, de nem sokáig, 23 évesen meghalt 3. gyermeke szülése közben.) II. Henrik tehát maga is részt vett a viadalon, skót gárdájának kapitánya lándzsájával véletlenül szemen szúrta, és hiába próbálták kikúrálni az orvosai a mai Vogézek tere helyén álló palotában, 10 nap szenvedés után meghalt. A szomorú özvegy többet nem is lépett be a Tournelles nevű palotába, amiből lőporraktár lett, majd mellette lóvásártér, aztán felparcellázták, és jött a ma is látható elegancia.
A Tournelles palota után maradt egyetlen emlék: egyik kapujának másolata az amúgy lángoló gótikus stílusban megépített Saint-Nicolas-des-Champs templom déli oldalán, nem is értettem, hogy mit keres ott ez a reneszánsz portál, na de nincs az a titok, ami végül ki ne tudódnék. (Kép: wikipedia)
Versailles kötelező programnak tűnik, de eddig mindenki megbánta, aki betette oda a lábát a következő okokból: az elképesztő tömegnek hála csak japán turisták hátába ékelődve lehet sodródni teremről teremre, amelyek egy idő után repetitívek és befogadhatatlanok. A kiírások angolul és franciául vannak, aki nem beszél idegennyelvet, annak esélye sincs követni, hogy mit lát. A Trianon-paloták már élvezhetőbbeknek tűntek (legalábbis decemberben és februárban, amikor én voltam anno), de nyáron szerintem ott is elviselhetetlen mértékű a heringparti. Helyette vagy mellette én inkább egyéb paloták után néznék: a 14. századi vincennes-i palotában van lakótorony és gótikus kápolna, ami majdnem olyan menő, mint a Sainte-Chapelle (ráadásul nem nagy túra, az 1-es metró végállomása). A fontainebleau-i kastély fénykorát a nagy francia reneszánsz király, V. Ferenc alatt élte, az ő gyűjteményéből származik a Mona Lisa, van szép tó, közepén szigettel és pavilonnal, a versailles-i tükörteremhez méltó nagy galériával.
Fontainebleau-i kastély. (Kép: Getty)
Vincennes-i kastély. (Kép: wikipedia)
6.) Valami múzeum.
Furcsa lehet ezt pont egy művészettörténésztől hallani, de nem értem, hogy azok, akik az év összes többi napján nem éreznek ellenállhatatlan vágyat képzőművészeti élményjavak fogyasztására, miért próbálnak meg nyaralásuk során élvezetet lelni abban, hogy háromórás sorbanállás után végigvonszolják magukat egy 35 000 műtárgyat kiállító (és félmilliót őrző!) múzeumban, ahol reneszánsz képeknél csak tülekedő turistából van több. Én tehát nem tanácsolnám senkinek a Louvre-ot, akinek nincs erre magától is mély belső indíttatása, de persze mindenki döntsön belátása szerint a saját idejéről. Amit viszont melegen ajánlok, az a következő. Van Párizsban párszáz múzeum, ami kvalitásos műtárgyakat őriz, nincs benne tömeg, cserébe van benne pihenésre-hűsölésre alkalmas pad, mi több, a látogatás ingyenes: a templomok. A Saint-Sulpice-ben van három hatalmas Delacroix (Szent Mihály legyőzni a Sátánt, Jákob harca az angyallal, Helodórosz kiűzetik a templomból), a mester Piétája a Saint-Denys-du-Saint-Sacrement-ban látható, a Francois-Xavier-ben van Tintorettó Úrvacsorája, a Saint-Nicolas du Chardonnet-ban egy Le Brun-főmű, a Szent János evangélista mártírhalála, Rubens Emmausi vacsorája a Saint-Eustache-ban.
Ha már múzeum, én belátható méretűbe mennék: Delacroix műteremházában - nem túl váratlan módon - van egy csomó Delacroix, a kerje pedig gyönyörű és korhű - az eredeti számlák és tervek alapján telepítették újra. A place Furstenbergről kell bemenni, az olyan szép, hogy megőrülsz. Cím:Musée Delacroix, 6 rue Furstenberg, a jegy 7 €.
Place Furstenberg. (Kép: paris zigzag)
Párizs jó része alatt katakombarendszer húzódik, részben római temetők, ókeresztény misézőhelyek, a mészkőkitermelés üres járatai állnak össze egy száz kilométeres rendszerré. Legálisan egy helyen lehet lemenni, a katakombamúzeumban, ahol a régi, megszüntetett városfalon belüli temetők exhumált csontjaiból építettek kápolnát, piramisokat és mindenféle hasonlót. A kutna horai csontkápolnánál nem ijesztőbb, és elég nagyok a terek, én klausztrofóbiás vagyok, de még így is oké. Cím: Les Catacombes de Paris, 1 Avenue du Colonel Henri Rol-Tanguy, sima jegy 20 €, várakozásmentes 29 €.
A katakombák. (Kép: parisgramme)
Praktikus tanácsok:
- Közlekedés. A heti bérlet hétfőtől vasárnapig tart, teljes hétre érdemes csak megvenni, 22,80 €. Egyébként a carnet-nak nevezett 10-es tömbjegyre érdemesebb befizetni a csonka hetekre, ez 14,9 €. Összességében én nem javaslom a metrózgatást össze-vissza, érdemesebb zónánként megnézni a várost, odametrózni és ott sétálgatni.
- Méret. Ne hagyjuk megvezetni magunkat a térkép és a városnéző-düh által: bár Budapest méretűnek tűnik, de Párizsnak a belvárosa akkora, mint a teljes Budapest. Nagyon nagy a város, egy napra egy zónát tervezzünk, vagy Montmartre, vagy Diadalív környéke, vagy Cité-sziget környéke, nincs értelme ugrálni a zónák között.
