2019. január 31., csütörtök

Tippek ösztöndíjasoknak

Mivel a blog a cuki állatos gifek és a kultúrtörténeti funfactek mellett a Campus Mundi ösztöndíjasok életkörülményeinek javítása mellett is elkötelezett, így jótanácsok - a későbbiekben bővülő - tematikus lajstroma következik.

Pénz.  
Ha lakbért, tandíjat, bármit kell utalnod két ország között, akkor ne, ne, ne fizess országok közötti transzferdíjat, hanem használd a transferwise-ot vagy a revolut-ot, utóbbi még bankártyát is ad, ha akarod. Az én kedves kis magyar bankom kb. 25 euróval sújtana meg havonta a lakbérem utalásáért, a transferwise megszámítja nekem 1,5 euróban, a különbözetet pedig lehet irreálisan túlárazott macaronra költeni. Bár ezt se tedd amúgy: a Crous Mabillonban óriásmacaront adnak annyiért, amennyiért Pierre Hermé egy kis csökött darabbal szúrja ki a szemed, és őszintén szólva nem sokkal rosszabb, roppan is, krémes is, 90%-a cukor, ettől is ronda, kövér és cukorbeteg leszel. (Most magamat győzködöm.)

Közlekedés. 
Ha a Charles de Gaulle-ra száll le a géped, és nem sietsz nagyon, akkor ne vedd meg a 10-12 eurós RER-jegyet a város felé, hanem használd egy db általános jeggyel (1,2 eur) a 351-es buszt, és menj el vele a Nationig, onnan bárhova elvisz a metró.





2019. január 30., szerda

Administration francaise, fais chier

Ha esetleg a körmötöket rágtátok volna, hogyan állok az adminisztrációval folytatott örök harcomban, akkor összefoglalnám: rosszul. Részletekbe menően:
- bank: miután írtattam egy igazoltást a tulajjal, hogy nála lakom, és - mivel még sose láttam - az útlevelképéről legalább megismerkedtem vele mind én, mind gondolom a bankos ügyintéző, kaptam egy e-mailes értesítést, hogy egy üzenet vár a bankos személyes felületemen. Megpróbáltam belépni, ám az oldal arra kért, hogy legyek türelemmel, a személyes felületem létrehozása folyamatban van. Következő lépés: lesz.rom, várok.
- lakhatási támogatási csoport (CAF): küldtek egy jelszót postán, ami nem működik, és ezért - talán - csak magamat hibáztathatom, mert egy óvatlan pillanatban rákattintottam az "elfelejtettem a jelszavam" gombra. Az telefonos ügyfélszolgálaton visszapattantam egy nőről. Következő lépés: lesz.rom, várok.
- tanulmányi osztály: hát persze, hogy nem válaszolnak. Következő lépés: lesz.rom, várok/beballagok és gondosan krokodilkönnyeket hullajtok az ügyintéző néni asztalára.



A proaktív, felelősségteljes hozzáállásba vetett bizalmam kezd elpárologni, lehet, hogy elmegyek egy átoktörőhöz inkább. Még jó, hogy februárban még a csodálatos Campus Mundi finanszírozza a három eurós diákmenzázásaimat, így az egyhe aggodalmam egy darabig még nem csap át jeges pánikba.


2019. január 25., péntek

Királyok, nyulak, gépek


Ez a galette des rois nevű mandulás süti, vízkeresztkor szokás enni a három királyok/napkeleti bölcsek látogatásának emlékére, az ajándékaikat egy kis porcelánfigura szimbolizálja, amit belesütnek, és aki ráharap, az lesz a király(nő), akit a sütihez kötelezően mellékelt koronával egyből meg is koronáznak. Mindenféle részrehajlást és sumákolást gondosan elkerülve fogyasztottuk, egyikünk lemászott az asztal alá, és onnan adta az utasítást, hogy az aktuális szeletet ki kapja. Nem lettem királynő, és Rencsi se király, de megmaradt a metszőfogunk, szóval valahogy túltesszük magunkat rajta.


A söralátét egyébként nagyon jól tükrözte szilveszterkor az egészségi állapotomat.


A város legjobb falafeljével köszöntöttük az újévet.


A sok mézeskalács szívecskének köszönhetően a biciklizés (733 km!) áldásos hatásának immár nyoma sincs, ismét lamantin vagyok.


A híres montreuil-i sajtkamion.


Mer' a nyusz, mer' a nyusz, mer' a nyuszi az úr. 


Itt lakott Moliere.


Agy dolgokat néz.


Montmartre.


Montmartre, végigmegyünk a Mont Cenis utcán.


Agy ismét dolgokat néz a kubizmus-tárlaton a Pompidouban.


Duchamp-Villon Lógépe. 


Sok-sok papírvirág. Életemben először túl hamar értem be az egyetemre, és fotózgatással ütöttem el az időt.


Szép cipő és papírvirágok, ámbár az árazást nem értettem, mert a Swarovskinak ugyan szuper a "lengyel bevándorló State Islanden 1923-ban" hangulatú neve, a marketingje meg a hattyú a logójában, de attól még szépen csiszolt üveg marad. Na mindegy, mit értek én a lovakhoz.


Túl korán van, de a kávéhoz már késő a Petits Peres téren. A kis atyák terét az egykor itt álló ágostonrendi kolostor lakóiról nevezték el, és az én értelmező kéziszótáramban ez a terecske szerepel a tipikus párizsi utcakép kifejezés mellett, régi templom, hangulatos, de nem túldizájnolt bisztró, elegáns, de kicsit kopottas piabolt, "ne vizelj az utcára"-transzparens, és az Ütő (Mail) utca tábláján kisatírozott i-betű, hogy a Rossz (Mal) utcájnak olvassuk.

2019. január 21., hétfő

Administration francaise, ce fils de pute

Ha valaki át tudna ugrani, hogy belerúgjon a nevemben az alábbiak sípcsontjába:
- lakhatási támogatási csoport, aki postán (!!!) küld nekem jelszót az internetes fiókomba;
- tanulmányi osztály, aki nem válaszol két hónapja;
- BNP nevű bank, ahol nem fogadják el a lakhelyem igazolásaként a bérleti szerződésemet, hanem a tulajnak külön igazolást kell írnia saját vérével, hexameterben, teliholdkor, pókjárásban, hogy az ingatlanában lakom;
akkor azt nagyon megköszönném.

Az az én bajom úgy általánosságban és jelenleg konkrétan is, hogyha a fő életvezetési stratégiám, amely az admisztratív ügyek halogatásában áll egész addig, amíg azok végképp érvényüket vesztik, nem működtethető, mert
a) a pénzösszeg, amit buknék, túlvan a lélektani határon,
b) kirúgnának a semmitevésért valami fontos helyről,
akkor ha végre nekigyűrkőzöm, és levágom az adminisztráció sárkányának ronda fejét, akkor öt nő ki helyette, és ugyanúgy felzabál, mintha a fő életvezetési stratégiámat követtem volna, de legalább már kurva ideges is vagyok és csak a káromkodásban lelek katedrálist vigaszt, melynek okán nem lenne rám túl büszke az Angolkisasszonyoknál végzett nagyanyám, ne áruljatok be neki.

2019. január 13., vasárnap

Filmek lusta napokra

Margó királyné: ugyan nehéz eldönteni, hogy ez most maga a film, vagy annak szoftpornó paródiája, mivel mindenkit csak és kizárólag AZ érdekel, továbbá ha nem tudnám, hogy mibe torkollik a Szent Bertalan-éjszaka, akkor a film első fél órájából arra kellene következtetnem, hogy gruppenszexbe, de a filmnek azért vannak erényei is, például Virna Lisi mint Medici Mária, akit az imdb-adatlapja egyszerűen csak olasz istennőnek nevez, és nem tudok vitatkozni. Elég karakteresek a szereplők ahhoz, hogy ezután mindig ők jussanak eszünkbe a Pont Neuf-ön, és én se fogom többé összekeverni Medici Máriát Katalinnal, amiért külön hálás vagyok. 10/5.

Napóleon minisorozat. Borzasztó, tényleg. CGI előtti speciális effekt-bűvészkedésekkel zökkentenek ki 15 percenként a cselekményből, nem mintha kéne, mert a párbeszédek háromnegyedétől, a tré operatőri munkától és a szereplők sajátos képbe komponálásától, aminek köszönhetően úgy érezzük, mintha egy közepesen heves vitát filmesítettek volna meg a napraforgó napköziscsoportban, már a főcím alatt elfogott a szűnni nem akaró szekunder szégyen. 10/2

Vizet az elefántnak. Robert Pattinson elegáns fejét egy cuki elefánt mellé szerződtették le ehhez a semmi különös kis romantikus filmhez, amelyben a főszereplő egyetlen izgalmas szociodemográfiai sajátosságát, miszerint lengyel bevándorlók fia, csak egy bántóan előre látható poén erejéig sikerült kiaknázni. Kategóriájához képest 10/5, amúgy meg lehet lenni nélküle.

Harry Potter és a halál ereklyéi 1-2. Harry Potter az én kötelező karácsonyi programom, mézeskaláccsal és bejglivel szeretem fogyasztani, a halál ereklyéit bemutató animáció pedig a legszebb, amit valaha blockbusterben láttam. 10/7

Nocturama. Az mondjuk valahogy kiderülhetne, hogy a főszereplő 10 francia kamasz olyan, mint James Dean, ok nélkül lázadó, vagy, ahogy azt a terrorcselekmények helyszínválasztása jelzi, roppant kritikus a kapitalizmussal szemben, de ennek ellenére ez egy emlékezetes képekkel és epizódokkal teli kamaradráma thrillerbe ágyazva. 10/7,5

Cartouche. A francia Robin Hood, egy tipikus, 1962-es kalandfilm, kora gyermeke: erotikus fantázia és tolvajromantika, ahogy azt egy 12 éves prepubertás kamaszfiú elképzeli. Valószínűleg Belmondo örök sármja miatt eshet meg, hogy az otromba szexizmus, a kétdimenziós karekterek és a Bud Spencer-Terence Hill-féle bunyókoreográfiák ellenére is lehet egy kicsit szeretni a filmet. 10/5

Joyeux Noel. Habcsókosan-angyalhajasan émelyítő film arról, hogy hogyan barátkoznak az ellenséges felek 1914. december 24-én a karácsonyi fegyverszünet alatt a lövészárkokban. Ott kezd érdekessé válni a film, amikor ennek a következményei kerülnek terítékre, kár, hogy erre úgy 15 perc jut, mert 115-öt elpazaroltak Diane Krüger - amúgy tényleg gyönyörű - fejére. 10/3

Bolond Pierrot. Godard-os, francia újhullámos bohókás művészkedés, megkapóan irracionális karakterekkel, ami kicsit idegesítő lehet, amíg nem rázódik bele az ember, de aztán a végére nekem sikerült. 10/6,5, a fél pont a kedvenc filmes öngyilkosságomra megy. (Mondjuk én a Kifulladásigot ajánlanám a végzetes szerelem-témában Godardtól, ami a világ legjobb szerelmes-párizsos filmje, csak már szinte túl sokszor láttam, mondanám, ha létezne ilyen.)

Harcosok klubja. Na ezt meg ki nem látta? 10/10.

Az utolsó metró. A hájas, alkoholista Dépardieu, aki adóoptimalizálási okokból lett Putyin pincsije, itt még olyan szexi, mint Catherine Deneuve. Jó a klausztrofóbia, az ellenállás és a színházi miliő is, de valahogy mégse lett akkora durranás, mint amit az összetevők egyenként ígértek. 10/6,5

Blöff. 10/9,5

Egy lélegzetvételnyire. A párizsi helyszínválasztás miatt néztük meg ezt a katasztrófafilmet, és egyrészt többet nem tudok úgy áttekerni a place des Victoires-on XIV. Lajos szobra mellett, hogy ne a vonatkozó jelenet jusson eszembe, másrészt pedig sokkal jobb volt, mint az várható lett volna, és még a lezárás is nagyon frappás, úgyhogy legyen 10/7.



A Pont Neuf szerelmesei. Leos Carax majdnem velem egyidős Párizs-fantáziája ez a film, és ahogy a fantáziák természetüktől fogva esetlenek, kínosak, zavarbaejtőek, zavarosak és logikátlanok, úgy ez a film is az, hibái látványosak és bosszantók is, de végső soron ez egyáltalán nem számít, mert ez egy katarktikus és (nemcsak költségvetésében) nagyszabású filmélmény, a képei még hetek múlva is üldöznek, és valószínűleg hónapok, évek múlva is fognak, és persze ha igazságosan szeretnék mérlegelni, akkor mondjuk 10/7 lenne, de ha ilyesmivel állunk szemben, akkor a méricskélésnek nincs semmi értelme, úgyhogy ha egy filmet nézel meg 2019-ben, akkor az legyen ez.






Brexit. The uncivil war. Benedict Cumberbatch szuperséges ebben a politikai dokudrámában is, amiből kiderül, hogy a közösségi média-alapú adatbányászat és személyre szabott üzenetek segítségével két kiló félig hámozott krumplit is meg lehet választatni diktátornak. 10/9

London spy. Kicsit kevesebb mélységesen mély tekintettel és filozofikusnak szánt párbeszéddel még sokkal jobb lehetett volna, pedig azért így is BBC-minőség. 10/7,5

Lobster. Kicsit Zöld henteses, dán humorú utópia, ilyen jelentékeny alakításokat ritkán látni full jelentéktelen mellékszerepekben. 10/7.

Állj mellém. Szinte bánom, hogy sosem voltam 12 éves kamaszfiú, és nem olvastam a Donald kacsán kívül más képregényt. (De én is egy nyáron át jártam a Bocskai-vasúti hídra, hogy egy szegény elütött pulin tanulmányozhassam a test lebomlását). 10/10