Ami Budapestnek az 1873-as városegyesítés, az Párizsnak 1860, amikor is III. Napóleon hivatalossá tette azt, ami amúgy is bevégeztetett, és hivatalosan is a fővároshoz csatolta a régi, V. Károly és XIII. Lajos-féle városfalakon kívüli falvakat, amelyek addigra nagyjából összenőttek az ún. faubourg-okkal, a külvárosokkal. Mivel a Vichy-kollaboráns, kapitalista Champs-Elyséesről a falusi idillbe vágyik a kis tirpák lelkem, úgy döntöttem, végigjárom ezeket a régi településeket. Charonne-nal (ld. a térképen pirossal) kezdtem még október elején (a blog hasít..., és a továbbiakban még ezt a tempót se fogom tartani).
1008-ban II. (Jámbor) Róbert - aki főleg két dolgot szeretett: vallásos himnuszokat írni és házasságot törni - a Saint-Magloire bencés apátságnak adta hűbérbirtokul, aztán 1643-ban az orléans-i hercegnő a Notre-Dame-de-la-Paix rendnek ajándékozta.
A képen a petite ceinture (kis öv) néven ismert, Párizst körülölelő 32 km hosszú vasútvonal van, ami 1852-1934 között szállította az úri közönséget, azóta pedig lezárták, körbenőtte-elnyelte a város, beépítették, és csak néhány helyen látszanak a nyomai. Közkertet nyitottak egy-egy szakaszán, másutt pedig, mint jelen esetben, a graffitisek játszótere.
Az Arany nyíl, a petite ceinture egyik régi állomása-restije, egy ideig aztán koncertterem-kávézó, most meg semmi.
Az Arany nyíl mögött kerestem a petite ceinture nyomait, de innen már minden vasat elhordtak a méh-be.
Hello, Aznavour :)
Ismét a Saint-Blaise utca, kisgyerekes családok, kutyák, magyar diákok andalognak össze-vissza.
Egy a 24163 db bisztró közül, ahova mindenképpen el kell vinnem a karácsonyi ajándék formájában érkező családomat, a régi kaloda hűlt helyéről fotózva. A faluból tehát a 19. század folyamán munkásnegyed lett, most is egy hangulatos, középcsóró lakónegyed, ahol a templomon kívül az utcák nyomvonala emlékeztet már csak a régi falura.
