Na hazaértem, csinálom, amit még kell. Szóval ennek a blognak most vége, örülök, hogy olvastátok, írtatok, mostantól mindent élőben. Ha pedig valaki Párizsba megy Erasmussal, írjon nyugodtan, segítek szívesen levélírásban, szitkozódásban, ilyesmikben. Au revoir, pápá.

Ma búcsúkirándultam, voltam St-Germain-en-laye-ben, ahol ráadásul volt egy totál izgi előadás a Karoling-kori öltözetekről, amelyet kedves friss ismerősöm végigunatkozott mellettem, pedig én előre szóltam, hogy nem érdemes jönnie, mert ad1, unni fogja, ad2, hálát cserébe nem érdemes várnia, dehát úgy tűnik, a franciák között is vannak mazochisták.

Amúgy egy perui és egy orosz sráccal ebédeltem, úgy 1,5 órán át, mivel kissé belemélyedtünk a beszélgetésbe, főleg én és az orosz, aki olyan elképesztően szépen beszélt franciául, hogy nem tudtam, hogy az irigységnek, vagy a csodálatnak adjam át magam. Semmi hímnem/nőnem hiba, semmi ragozás, totál franciásan képezte a hangokat, egyszerűen nem tudtam rajtakapni. Meg is villogtattam cserébe az úgy 50 szavas orosz tudásom, hát, kikacagott.
És végre süt a nap, a ragyáim pedig kezdenek múlni (a kezdődő ráncaim viszont nem). Szóval az élet szép, na.

pózolj templommal és dán-magyar emigránssal :)

Na kivel nem fut össze az ember Párizsban? Hát igen, már nem láttuk egymást úgy egy éve, úgyhogy a kitűnő képminőség ellenére ezt meg kellett örökítenünk.

hülye fülledt Párizs

Időjáráson rinyálni nyugdíjas dolog, de akkor is, 28 fok van kb, a páratartalom az egekben, négy napja szenvedek. Kérek szépen normális időt az utolsó napjaimra. És otthon tegnap volt a tiszavirágzás. Nem tudom eldönteni, hogy ez most a honvágy, vagy az előzöngéje annak a sóvárgásnak, amit Párizs után fogok érezni két hét múlva. Legyen is-is.

képek innen-onnan

 Egy fél napot könyvtáraztam, mire rájöttem, hogy ez mi, úgyhogy nem mondom meg, hahahaaa.

 Passió-jelenet a St-Nicolas-des-Champs-ból.

 Radnóti jól van mostanában. (Mellé járok könyvtárba, úgyhogy gyakran tájékozódom hogyléte felől.)

Egri kupa az objet d'art osztályról, a Louvre-ból. 

Hát nem Ikea, Ruhlmann. 

Flakócnak, John Martin Le Pandemoniumának kerete, ő maga tervezte, szintén Louvre.

És így vagyok az elmúlt napokban. Egy tök vagány pornószínésznő blogjáról szedtem egyébként. És ha már pornó:

Félelemnélküli János tornyában van egy kiállítás a középkori ágyhasználatról, izgi. Itt éppen a helyes szexuális viselkedésről lehet megtudni ezt-azt. (Röviden: az egyház álláspontja szerint csak gyereknemzés céljából, misszionárius pózban lehet szeretkezni. Minden más póz elvetendő, pláne az, amely a közösülő kutyákat idézi. A tiltás alól bizonyos esetben mentesülni lehet, ha a férfi túlsúlyos, lehet felül a nő.)

Már majdnem elfelejtettem, hogy micsoda undorító dolog a másnaposság. Hát sajnos tényleg csak majdnem. Meg ami előtte van, az se sokkal szebb, emlékeim szerint (amelyekből mellesleg nincs túl sok), azt énekeltük fogalmam sincs hány körül a Raspail környékén, hogy ,,I'm crazy but u like it, localocaloca", és el is hittük, azt is, hogy crazyk vagyunk, azt is, hogy Párizs likes it. Szomorú, de el vagyok puhulva, na.

végee

No, levizsgáztam mindenből, magyarra fordítva (elvileg, mivel még nincs a kezemben a papír) kaptam két hármast és két négyest, egyről pedig még nem tudok. Végülis tök büszke vagyok magamra, például a közgázon matekból mindig csak kettest szoktam kapni, pedig tulajdonképpen az is egy olyan nyelv, amit nem igazán beszélek. Úgyhogy mostantól mulatság, gesztenyelekvár-falás, Louvre, Pompidou, sör a Szajna parton.

polip

Ez itt a cukiii polip az óceanográfiai intézet kapujáról, minden nap integetek neki. És végre van cigim is, Hajni hozta, viszont az ananászos fagyim elfogyott. Valaki igazán hozhatna, ha erre jár.

Shakespeare

Mivel gazdaságossági és alakformálási okokból épp nincsen bérletem, elindultam dél körül a Marais-be, a Chagall kiállításra (ami egyébként zárva volt), le a Saint Jacques-on, de olyan fülledt meleg volt, hogy a Saint-Julien-le-Pauvre-tól pár lépésre inkább behúzódtam a Shakespeare and Company könyvesboltjába. És hát az a hely, az maga a paradicsom, méghozzá úgy a XVII. század végéről vagy a XVIII. elejéről, látható például az eredeti gerendázat. Szóval feltévedtem az emeletre, zeg-zugos kis labirintus az egész, tömött polcok, azok előtt könyvhalmok, régi, újabb, gyűrött, morzsás, foltos könyvek, és angolul természetesen, szóval felüdülés mindenkinek, aki még nem vartyog úgy, mint a párizsiak. Az egyik pici szobában két ágy volt, az egyiken egy alvó lány, aztán egy zongora, meg teli polcok a plafonig. Gyorsan rávetettem magam a szabad ágyra, Morus Utópiáját olvastam, aztán belealudtam Campanella Napvárosába (a héten annyira nem aludtam, úgyhogy várható volt), aztán arra ébredtem két óra múlva, hogy fázom, illetve hogy egy gyönyörű japán lány játszik Lisztet a zongorán. Azt mondta, hogy páran lefotóztak, mert roppant költői pózban aludtam, és hogy Bartókot is szereti. Hát szóval ezúton is üdvözlök mindenkit, akinek véletlenül szerepelek a fotóalbumában.

csütörtök

Hát a tegnapi bejegyzésemet szépen megette a blogger, de hátha előkerül még, kommenttel már jártam így. Amúgy csak arról volt szó, hogy ráébredtem, hogy számítógépfüggő lettem, ugyanis egyszer csak esszéírás közben fogta magát, és leállt a laptopom (én zseni akkor már nem mentettem órák óta), és nem akart visszakapcsolni, hiába simogattam, majd ütlegeltem. Aztán szerencsére kiderült, hogy csak elmozdult a winchester, de Kuki kivette, megforgatta ilyesmi, és akkor feltámadt. Aztán éjszaka vele aludtam, hogy érezze, hogy szeretem, és többé nem hagy el engem orvul. (Már a gép, Kuki nem tenne ilyet.)


Amúgy ma életemben először nyitottam ki egy olyan konzervet egyedül, aminek nincs erre való kis fülecskéje, legyetek rám büszkék. (Mondjuk a google segítségével azonosítottam be a konzervnyitót, mert otthon mindig Annu csinálta ezt helyettem, de na, akkor is megoldottam, és egész ehető lett a töltött gomba is.) Puszta létem a bizonyíték arra, hogy egyetlen anyuka kedvencének sincs oka kétségbeesni, ha kap egy ösztöndíjat 1700 km távolságra a mamahoteltől.

Ja, látom, hogy valamelyek cimbim is megtalálta a blogot Franciaországból, hahó, ki vagy? :)

szerelmem, laptop