Shakespeare

Mivel gazdaságossági és alakformálási okokból épp nincsen bérletem, elindultam dél körül a Marais-be, a Chagall kiállításra (ami egyébként zárva volt), le a Saint Jacques-on, de olyan fülledt meleg volt, hogy a Saint-Julien-le-Pauvre-tól pár lépésre inkább behúzódtam a Shakespeare and Company könyvesboltjába. És hát az a hely, az maga a paradicsom, méghozzá úgy a XVII. század végéről vagy a XVIII. elejéről, látható például az eredeti gerendázat. Szóval feltévedtem az emeletre, zeg-zugos kis labirintus az egész, tömött polcok, azok előtt könyvhalmok, régi, újabb, gyűrött, morzsás, foltos könyvek, és angolul természetesen, szóval felüdülés mindenkinek, aki még nem vartyog úgy, mint a párizsiak. Az egyik pici szobában két ágy volt, az egyiken egy alvó lány, aztán egy zongora, meg teli polcok a plafonig. Gyorsan rávetettem magam a szabad ágyra, Morus Utópiáját olvastam, aztán belealudtam Campanella Napvárosába (a héten annyira nem aludtam, úgyhogy várható volt), aztán arra ébredtem két óra múlva, hogy fázom, illetve hogy egy gyönyörű japán lány játszik Lisztet a zongorán. Azt mondta, hogy páran lefotóztak, mert roppant költői pózban aludtam, és hogy Bartókot is szereti. Hát szóval ezúton is üdvözlök mindenkit, akinek véletlenül szerepelek a fotóalbumában.