Ez a galette des rois nevű mandulás süti, vízkeresztkor szokás enni a három királyok/napkeleti bölcsek látogatásának emlékére, az ajándékaikat egy kis porcelánfigura szimbolizálja, amit belesütnek, és aki ráharap, az lesz a király(nő), akit a sütihez kötelezően mellékelt koronával egyből meg is koronáznak. Mindenféle részrehajlást és sumákolást gondosan elkerülve fogyasztottuk, egyikünk lemászott az asztal alá, és onnan adta az utasítást, hogy az aktuális szeletet ki kapja. Nem lettem királynő, és Rencsi se király, de megmaradt a metszőfogunk, szóval valahogy túltesszük magunkat rajta.
A söralátét egyébként nagyon jól tükrözte szilveszterkor az egészségi állapotomat.
A város legjobb falafeljével köszöntöttük az újévet.
A sok mézeskalács szívecskének köszönhetően a biciklizés (733 km!) áldásos hatásának immár nyoma sincs, ismét lamantin vagyok.
A híres montreuil-i sajtkamion.
Mer' a nyusz, mer' a nyusz, mer' a nyuszi az úr.
Itt lakott Moliere.
Agy dolgokat néz.
Montmartre.
Montmartre, végigmegyünk a Mont Cenis utcán.
Agy ismét dolgokat néz a kubizmus-tárlaton a Pompidouban.
Duchamp-Villon Lógépe.
Sok-sok papírvirág. Életemben először túl hamar értem be az egyetemre, és fotózgatással ütöttem el az időt.
Szép cipő és papírvirágok, ámbár az árazást nem értettem, mert a Swarovskinak ugyan szuper a "lengyel bevándorló State Islanden 1923-ban" hangulatú neve, a marketingje meg a hattyú a logójában, de attól még szépen csiszolt üveg marad. Na mindegy, mit értek én a lovakhoz.
Túl korán van, de a kávéhoz már késő a Petits Peres téren. A kis atyák terét az egykor itt álló ágostonrendi kolostor lakóiról nevezték el, és az én értelmező kéziszótáramban ez a terecske szerepel a tipikus párizsi utcakép kifejezés mellett, régi templom, hangulatos, de nem túldizájnolt bisztró, elegáns, de kicsit kopottas piabolt, "ne vizelj az utcára"-transzparens, és az Ütő (Mail) utca tábláján kisatírozott i-betű, hogy a Rossz (Mal) utcájnak olvassuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése