A költözés

Mivel azt akarom, hogy ez blog tényleg lenyomata legyen ennek a félévnek, már amennyire lehet, továbbá szívesen szolgálok némi tanulsággal is, ezért íme kiköltözésem kissé nyomasztó története. (Egyébként egyelőre olyan frusztrált vagyok tőle, hogy valószínűleg élőben nem fogom szívesen mesélgetni.)

Békésnek tűnő kép a dühös poszthoz

Reggel tehát felkeltem 7:30-kor, hogy még legyen időm lemenni a mosodába, hogy a törölközőket és az ágyneműt, amit használtuk kimossam, megszárítsam, ropogós kis oszlopokba hajtogassam, és nagyon rendesnek érezzem magam. Főbérlőm január végén említette, hogy annak ellenére, hogy a bérleti díj alapvetően tartalmazza a rezsiköltséget, olyan 15 euróval túlléptük az előirányzott áramfogyasztást januárban, még ugyan nem számolta ki, de kb. ez van - ebből következően sejtettem, hogy februárban is ez lehet a helyzet, bár figyelmeztetésére egyébként jócskán csökkentettük pl. a sütőhasználatunkat és a fűtést, amit addig se vittünk túlzásba, mivel amúgy sem voltunk otthon, és különben is sejtettem, hogy be akarja nyelni a kauciómat. Felkészültem tehát egy olyan 30 eurós költségre. (Bár a szerződés alapján pl. használhattuk a mosógépet, de mivel elromlott, így az utolsó hónapban mosodába kellett járni, ez nem egy eget verő költség, csak azért említem, hogy világos legyen, hogy alapvetően nem tűnt úgy, hogy bármelyikünk is törekszik a centre menő elszámolásra.)  Szóval álltam a négy szatyorral, hogy induljak a patakhoz, 11-től ugyanis közismerten dolgozom szombaton, kedves főbérlőm pedig ezt pillanatot használta ki arra, hogy elém tegyen egy bájos, két oldalas kis elszámolást (nem pedig magukat a számlákat...) az elmúlt hat hónap áramfogyasztásáról, amely alapján nekem 174 eurót kellene fizetnem, azonnal - nyilván a magányos kelet-európai lányka első ijedtségére játszott. Ezt az összeget egyébként épp ki tudtam volna perkálni, mert most gazdag vagyok, de a kedves főbérlő számításait több okból is vitattam, a legfontosabb talán az, hogy egy öt fős albérlet hathavi túlfogyasztási költségeinek 100%-át nem találom méltányosnak kifizetni, különösen azért nem, mert nem rögzítettük a kezdeti mérőállást, továbbá eleddig szó sem volt róla, harmadrészt pedig eddig egyetlen lakó sem fizetett pluszt (és már el is húztak rég), negyedrészt az átlagos fogyasztást láthatóan elegáns módon a három nyári hónap átlagából számolta egy villanyfűtéses lakásban. Ezt persze nem ilyen szabatosan prezentáltam, háromnegyed nyolc volt, még nem ittam kávét, és a saját anyanyelvemen sem kommunikálok ilyen precizitással két másodperccel a becsapódás után. Persze nem véletlen, hogy franciául tárta elém számításait (továbbra sem a számlákat) kedvenc főbérlőm, nem pedig angolul, ami mindkettőnknek idegen nyelv, tehát egyenlőbb helyzetet teremtett volna. Mindenesetre jeleztem, hogy a januárt és a februárt kifizetem, de mindenekelőtt megyek mosni, közben pedig átvizsgálom a számításait. A számításokban és a ruhát pörgető mosógép legkevésbé sem festői látványában gyönyörködve azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a főbérlő - főként a legkevésbé sem korrekt eljárására, másrészt közös múltunkra való tekintettel (penész-gate, idióta baszogatások, házimunka egyenlőtlen felosztása, bejelentés nélkül felbukkanó további lakók és rokonok) - elmehet a picsába. Előadtam tehát, hogy mivel valóban magányos kelet-európai lányka vagyok az első ijedtség hevében, ezért konzultáltam a francia ügyvédemmel, és addig nem fizetek, amíg az ügyvéd át nem tanulmányozza a "szerződést" (=csak a főbérlő és én írtam alá, tanúk nem, ez itt sem számít teljes bizonyító erejű magánokiratnak). Erre a főbérlőm, lévén érvényes szerződés nélkül ad ki szobát, és nem adózik utána, (továbbá gyanítom, hogy valójában egy önkormányzati bérlakásban laktunk), elállt szándékától, és a továbbiakban csak az extra szemeteszsák-fogyasztás kapcsán felmerült súlyos költségeire és a szexuális szokásaimra tett teljesen nonszensz megjegyzéseket, ezeket most nem ismertetném, mert egyrészt azt a hamis illúziót kelteném kedves olvasóimban, hogy egy szexistennő vagyok, másrészt mert még mindig felmegy tőle a vérnyomásom.

Tanulság tehát: béreljetek legálisan szobát, a lakbért és a rezsit külön fizessétek, utóbbit havonta a számlák bemutatása után.
Ha különböző okokból nem tudtok legálisan szobát bérelni (esetemben: nem volt három-, de inkább hathavi lakbér összegének megfelelő zsé a számlámon, de pl. francia kezest se könnyű felhajtani), akkor legyen világos, hogy érvényes szerződés hiányában jogszerűen semmilyen követeléssel nem fordulhat felétek a főbérlő. Ha nem rendes, akkor húzzatok el, és ne parázzatok be. Ha engem nem nyugat meg a kedves mosógép meg a fiúm telefonon, továbbá mondjuk csak annyira beszéltem volna franciául, mint amikor idejöttem (B2-C1 között, tehát nem felelőtlen módon 0 nyelvtudással indultam neki), akkor biztosan megszívtam volna. Ti ne szívjátok meg. És nézzétek meg a pesti állatkert édesnek látszó új koaláit, amik valójában tök veszélyesek.