Kép nincs, csak tavasz meg Vona Gábor

Tavasz van, a levegő szagából érezni, február végi, március eleji koktél: kicsi vasoxid, kicsi olvadás-erjedés szag (éjjel esett, nappal meg süt a nap, attól ilyen) meg némi drága pacsuli a Saint-Germain-des-Presnél. Újra le lehet ülni ebédelni a ronda galambok és a galambszaros Apollinaire mellé.

Vona vs TGM

Általában elég sikeresen tartózkodom a magyar belpolitikai események nyomon követésétől, bár szégyellem magam, de a választás még messze van, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez az év uborkaszezon, majd otthon két órában pótolható. Azért tegnap megnéztem Rencsi ajánlására Vonát az Egyenes beszédben, ma meg ennek kapcsán elolvastam TGM-et. Utóbbi emlékezeteset alkotott: rámutatott, hogy a Jobbik szavazói per definitionem gyökerek ("A Jobbik (...) feltétlen hívei (...) nem nagyon olvasnak."), a Fidesz etatizmusát javasolta de Gaulle-é felől megközelíteni (:D), rámutatott, hogy az etnicizmus és a heteroszexizmus a kapitalizmus következménye, kicsit lefasisztázott beoltott egynémely vidéki főiskolát/gimnáziumot (ELTE töri szak azért oké remélem), és kellően implicit módon polgárháborút vizionált. Mivel sajnos TGM és Vona közül utóbbi tűnt volna szimpatikusabbnak, ha még sose fogyasztottam volna magyar sajtóterméket, ezért a belpolitika követésével ismételten felhagyok áprilisig. Ha történne valami fontos, szóljatok.

Nyelvlecke

Csomó izgalmas és javarészt felesleges kifejezéssel találtam szemben magam mostanában, íme egy:
« Fanny-Beaupré s'était levée, et le jeune clerc, (...) n'osa pas se retirer en disant que sa bourse logeait le diable » Honoré de Balzac - Un début dans la vie
Szó szerint: "Fanny Beaupré felkelt az asztaltól, és a fiatal diák (...) hiába lakott az erszényében az ördög, nem merte otthagyni őket", értsd: "hiába nem maradt egy vasa sem".

Pilinszky

Ja, amikor csend van a galériában, akkor van időm olvasni, most például Pilinszkyről, nagyon vicces, hogy mekkora kísértést jelent az emberiség (itt pl. Wiener Pál) számára, hogy mindenféle misztikus-fellengzős parasztvakító dumákat toljon az ún. művészekről.

"De a János az nem volt egy olyan ember, akinek huszonötször kell elmenni misére, hogy a mise hasson rá, neki egy élmény elég volt egész életére."
Akartam is mondani Marosi Ernőnek, amikor hármast adott romanikából, hogy félreértés történt, nem arról van szó, hogy nem olvastam el huszonötször A középkor művészetét, a helyzet valójában az, hogy az a típusú lány vagyok, akinek egy élmény az ő könyve kapcsán elég volt egy egész életre, ugyanis én már az első olvasás intellektuális egyesülés alkalmával átéreztem a középkor esszenciáját, vétek lett volna az ismételt tanulmányozással lerángatnom magamat az első rácsodálkozás parnasszusáról.

"Az, hogy ő mennyire erősen hitt, hogy milyen erős hite volt, egy pillanatra sem volt kétséges senki számára, ez annyira evidens volt nála – ő maga egy szent ember volt. Nem tudom, mit jelent az, hogy valaki szent, de ő az volt."
Nem tudom, mit jelent az, ha valaki  Διογένης, de én  Διογένης vagyok.

Azt már tényleg kedvem is alig van megemlíteni, hogy milyen kedves relativizálással beszél az alkoholizmusról, ez a kedélyeskedés sose pusztul ki, úgy néz ki. Mert hát ilyen a művészvilág, na! "A kelet-európai értelmiség előtt két út áll. Az egyik az alkoholizmus. A másik járhatatlan." "Jaj, Piri, de jó, hogy összejöttél a mi drága díszlettervezőnkkel, Arisztiddal, rájárt a rúd mostanában, de majd Te vigyázol rá, egy nőre volt szüksége mindig is, aki ritmust visz az életébe, istenem, de örülök nektek." " Emelem poharam Horváth Hermelinre! Hermelin! A hiányod hagyta űrt immár negyedszázada nem töltheti be semmi. Kikezdhetetlen ember, alkura rá nem bírható ellenzéki voltál, olyan sorstárs - vagy mondjam inkább, hogy bajtárs? Hisz' baj, az volt elég...! - , aki sosem kímélte magát, a végsőkig kitartott elvei mellett, lett légyen ennek bármilyen súlyos következménye. Nem is volt semmid, csak az import keletnémet írógép, amin sokszorosítottad a Hallgatás végét, azt a szamizdat folyóiratot, ami - ennyi év távlatából talán már kimondhatjuk - eltagadhatatlanul hozzájárult a vasfüggöny lebontásához. S persze ne feledkezzünk meg Mariról! A drága Marikáról, aki melletted állt minden körülményben, követett mélybe s magasba, értett és elkísért akkor is, amikor rángatózott a besárgult szemed a delírium tremenstől sűrűsödött az éj."
Helló, az alkoholizmus betegség bazmeg.