Nem hittem volna, hogy 1,5 órát el tudunk tölteni azzal, hogy ízléstelen vicceket gyártunk Dominique Strauss-Kahnról és az Ophelia nevű 32 éves érintett takarítónőről, de mégis. Amúgy meg én ezt nem tudom elhinni, egyszerűen nem lehet a Valutaalap elnöke ekkora gyökér, ezért igazán kár volt megtanulni mátrixot diagonizálni Párizs legjobb főiskoláján (az École des Hautes Études Commercialesja járt... azt még maga Hoffmann Rózsa se akarná bezáratni), ha nem sikerült közben rájönnie, hogy nőt vagy elcsábítunk, vagy megveszünk, és előzetesen jól végiggondoljuk, hogy a kiszemelttel pontosan melyiket is lehet megtenni.
Jövő hétfőn vizsgázom fotótöriből, ma megyek Quimbyre, és a héten lesz még magyar diákok Franciaországban tea is a Magyar Intézetben, Anna optimista, szerinte ott fogjuk megtalálni a nagy őt (leszámítva, ha esetleg már megtaláltunk), egyből meggyőzött. Végre láttam a Cranach kiállítást a Luxembourg palotában a múzeumok éjszakáján, azt hiszem még sosem láttam jobbat, teljesen odavoltam. De most már tényleg húzok tanulni, bár nem látok rá nagy esélyt, hogy kettesnél jobbat kapok a talbotípia és egyéb izgalmas fotóőstörténeti kövületek francia nyelvű ismertetésére, de én vettem fel a tárgyat, szóval megérdemlem, amúgy még akár le is tudok otthon vizsgázni belőle, ha úgy adódik, az élet már csak akkor lenne szebb, ha tudnék beszélni a barátaimmal skype-on, de valamit ki fogok találni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése