Vége a szünetnek, erre főként az ébresztett rá, hogy Arthur, Klári néni unokája már negyed nyolckor becsörtetett a lakásba és bebástyázta magát a tv elé. Mivel a szülei csak hétvégén engedik, hogy eme kedvenc időtöltésének szentelje szabadidejét, így állandóan a nagymamájánál lóg suli előtt, ebédszünetben és suli után is. Egyébként még mindig nem értek egy szót se a hozzám intézett mondandójából, pedig a nővérét már nagyjából tudom követni, úgy tűnik Arthur az abszolút advanced szint. Ellenben a Pompidouban összebarátkoztam az egyik teremőrrel, megmutogattuk egymásnak a kedvenceinket, eléggé kiakadt azon, hogy én szeretem Hans Hartungot, nem nagyon győzték meg az érveim (viszont legalább értette őket, ez sokat dobott az Arthur által földbe döngölt önbizalmamon), viszont pl. Hantai Simon tetszett neki, meglepődött, hogy magyar (egyébként több magyar származású művész is van a Pompidouban: Hantai, Moholy-Nagy, Péri László, Kemény Zoltán, Lucien Hervé, csak hogy növeljem a bennünk lakozó honderűt <ami ugye Budapest neve másképpen, na jó, nem írok gyökérségekről>), és végül megígérte, hogy bevisz szerdán a Mondrian/De Stilj kiállításra, ami nagyon kedves ám tőle, mivel az fizetős még a diákoknak is. Szóval, jó lesz a szerdám.

Hétvégén voltam a román lányokkal és Hajnival Village de Bercyben, ami régen a borászok piaca volt, sok vendéglővel, most turistakopasztó és elég lepusztult park, szóval ez a program nem igazán jött be, de legalább megtanítottunk egymásnak románul és magyarul az erre alkalmazható kifejezéseket (,,nem rossz ez, csak másra lesz jó"), úgyhogy aztán megnéztük a Panthéont, ami a Szent Genovéva (Párizs védőszentje, imáival ő védte meg a várost a hunoktól) templomból lett nemzeti emlékhely, olyan helyes kis ereklyékkel, mint Gambetta szíve (III. Naplóleon bukása után a III. francia köztársaság belügyminisztere, a porosz-francia háborúban serénykedett), Voltaire, Sufflot (a Panthéon tervezője), Hugo meg minden nevesebb francia porhüvelye. Egyébként az döbbentett meg igazán, hogy a franciák még mindig relevánsnak tekintik ezt a gigantikus kriptát, mivel Chirac kezdeményezésére Dumast 2002-ben vitték át a Panthéonba Villers-Cotterêts-ből, a szülővárosából, ahol eltemették. Ráadásul az újratemetés során a koporsót négy, Athosnak, Porthosnak, Aramisnak és D'Artagnannak öltözött katona vitte. Minderről egyébként a kriptában, egy, az izgibb temetésekről szóló dokumentumfilmből értesültem, ugyanitt Chirac beszédét is meg lehet hallgatni, ami nagyjából arra fut ki, hogy Dumas a köztársaság, a szabadság-egyenlőség-testvériség muskétása volt Zolával és Hugoval együtt. Hát, kicsit furcsák ezek a francia elnökök, illetve a franciák, akik ezt képesek voltak pókerarccal végignézni.