Louvre

Hát a Louvre elképesztően hatalmas. Viszont ingyenes is 26 év alatt, így ez a tény egy fokkal kevésbe kétségbeejtő. Ma úgy 6 termet sikerült megnézem, direkt a másodikon kezdtem a francia festészet V. Károly ill. Párizs és Provance környékén termekkel, mondjuk persze ráérősen, jegyzetelgettem, rajzolgattam, memorizálgattam a gyakoribb ikonográfiai témák neveit, aztán 3 óra múlva kimentem cigizni. Visszafelé totál eltévedtem, valahol az elsőn, a XIX. sz. francia festészetnél lyukadtam ki, Delacroix, Géricault, Chassériau, ilyesmik, élőben a Medúza tutaja olyan fölénnyel nyeli le, ragyogja túl és kacagja ki a Szabadság vezeti a népet ill. hasonló címeken futó Delacroix-t, hogy leesett az állam, és persze ez legkevésbé a méretének köszönhető. A Sardanapal kép viszont sokkal jobb, mint képzeltem, és mint kiderült, Byron egyik verses drámája ihlette. (Mondjuk itt a képmagyarázó feliratok eléggé kezdtek elszépművésziesedni, osszunk meg random infókat random emberekről, ,,A legenda szerint Messieurs Kritikusok a tizenkilenc és feledik szalonon döbbenten vették tudomásul, hogy Monsieur Festő végképp maga mögött hagyta a szigorú piramidális kompozíciót, s tiltakozásul tizenkilenc és fél napig piramisalakban virrasztottak a festmény előtt. Hogy ebből mi igaz, nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy a kompozíció roppant szuggesztív. Meg a fény-árnyék játék is. Meg minden más is. Főleg a szuggesztió, na az totál.”) De persze ez csak színtiszta gonoszság, ennyi patriotizmus belefér, a Louvre mindennek ellenére nagyon jó múzeumnak tűnt így néhány terem láttán, csak ritkán elviselhetetlenül zsúfolt, találóak a magyarázatok, egyszerre adagolnak alapvető infókat és párhuzamokat, forrásokat, történelmi hátteret, kedvesek a teremőrök, nem pattognak, ha lenyúlod a széküket, szóval most elhatároztam, hogy vasárnapig minden reggel odamegyek, délig nézelődöm, az még talán befogadható. Egyébként arra nem érdemes számítani, hogy a híresebb cuccokat az ember tényleg meg is nézheti, véletlenül Canova Ámor és Psychéjénél lyukadtam ki, hát majdnem meglincseltek, amikor körbe akartam járni, mindig volt valaki, aki sérelmezte, hogy a kócos fejem belelóg a fényképébe. Szívesen felhívtam volna a figyelmüket a wikipédia tízmilliárd pixeles, egy cseppet jobb minőségű képeire, mint amire egy nyomi digitális turistagép képes, dehát a fetisizmus minden fajtáját illesse tisztelet.

Délután buszos városnézést tartottam, felszálltam arra, ami jött, aztán egy utcába keveredtem, ahol soksoksok könyv volt, de megfogadtam, hogy nem veszek addig semmit, amíg nem olvasok legalább fele olyan gyorsan franciául, mint magyarul. Na jó, csak egy Közgazdaságtan alapjai című egyetemi jegyzetet hoztam el, de az csak 50 cent volt, és arra tényleg szükségem lesz a nyelvvizsgához. A többit meg nem vallom be.