Kedves barátaim, rokonaim és üzletfeleim, mivel jelenleg a fő internet elérhetőségemet a fürdőszoba egyik sarka képezi, ahol hálózat ugyan van, de csak néha hajlandó adatforgalmat bonyolítani, ezért itt mesélek a személyes skype-os csevegés helyett.
Szóval, elég jó arra ébredni, hogy Párizsban vagy, aztán kilépni a lábfejnyi erkélyedre, még az se rontott túl sokat a romantikán, hogy megbotlottam a küszöbben és majdnem kizuhantam. Ja igen, mert van szobám, a Port Royal és a Luxembourg között, egy nagyon vagány néninél, akivel fél kilenckor reggelizünk, tehát úgy látszik, vidám délelőttjeim is lesznek, sőt, egyáltalán délelőttjeim, hát ilyen is rég volt.
Ma kimentem az egyetemre, dióhéjban: a művészettörténet tanszék erasmusos felelőse elment nyaralni vagy 3 hétre, a kiszemelt kurzusok felét törölték, érdekes lesz megcsinálnom az órarendet, de megoldom. Az irodalomelmélet tanszéken is voltam, hogy hátha akkor ők tudnak kínálni valamit, mondjuk valami érdekes kurzust Jabèsról, kortárs francia irodalomat, ilyesmi, de aztán a roppant konkrét tárgycímek láttán (Francia nyelvű irodalom, Görög szövegek olvasása) és annak realizálása után, hogy akkor nekem jövő héttől tényleg francia irodalmat kéne olvasnom, mármint totál franciául, ezt az ötletet elvettem. Pedig ekkor már abban az állapotban voltam, olyan 15:30 táján, hogy már kb. 5 percig tudtam szimulálni, hogy kurva jól beszélek franciául, ha a beszélgetőtárs nem dobott be mindenféle huncut és zavarba ejtő kérdéseket. Egyébként a helyzet végülis nem katasztrofális, amit olvasok, azt megértem, ha nem hadarnak, azt is, és már használtam összetett mondatot. Emellett az univerzum erői is összefogtak az oktatásomra, általában kisgyerekes szülők ülnek mellettem a metrón, akik bőszen ismételgetik a csemetéknek, hogy mondd kicsim, Lé Áll, gyerünk, Lüxembouhhhr, és akkor ezeket én is mondogatom magamban, hátha lesz valami. Illetve kaptam Klári nénitől néhány Elle-t, szóval ha franciául nem is tanulok meg, legalább tudni fogom, mi a tavaszi körömlakkdivat (egyébként még megmaradt szókincsem alapját sajnálatos módon a pétervári bizáncos kiállítás francia nyelvű katalógusa és mindenféle divattal kapcsolatos kifejezés adja, sajnos ebbe nem tartozik bele a toll kifejezés, ez okozott kínos perceket).
A Nanterre könyvtára viszont az általános iskolai könyvtárunk és az OSZK keveréke, egyből otthon éreztem magam, nincs rinya, mint a Corvinuson, hogy kabátnak látszó tárgyat az ajtó közelébe sem lehet vinni, mert azonnal felbomlik a papír anyagszerkezete, kényelem, kis művészettörténet gyűjtemény (nincs Danto!!), nagy folyóirat olvasó. 
És most az anyukám érdeklődésére számot tartó téma, mami, a jó hír, hogy nem fogok éhen halni, a rossz, hogy megint nem tanulok meg főzni, mert 3 euróért lehet enni egy csomó helyen diákmenüt Párizsban, a Nanterre-en is, előétel+főfogás+valami tejtermék (sajt, joghurt)+desszert (gyümölcs, sütik). Nagyon finom, változatos, csomó zöldség, szóval egészséges leszek és pufók mire hazamegyek, mint a Medici galéria barokk angyalkái, akiket holnap meglátogatok, mivel nem kell bemennem az egyetemre.
Most megyek, megnézek már valamit, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg Párizsban vagyok, de anya, és cinikus barátaim, nyugodjatok meg, ugyan bénázok, de azért mindig segít valaki. (Viszont a bankkártyám még mindig nem működik, anya.)