A piac

 

Ma Klári nénivel elmentem a piacra, a Boulevard de Port Royalon van hetente háromszor, és miután én már a Fővám téri vásárcsarnok alagsora láttán is sokkot kaptam, gondolhatjátok, hogy esett ez így korán reggel. Mondjuk itt legalább már semmi nem mozgott, de a párosával kirakott békacombok, pici és nagy rákocskák, garnélák, fura, halból sütött pogácsa (l'accra de morue), és legfőképp ez a spirálgalaxis-rendszernek álcázott karfiolféle, a romanesco, így is sokkoltak. Ezt a dolgot egyébként tényleg hazaviszik a zöldségespultról és megeszik, egy nő a szemem előtt csinálta (mármint nem megette, hanem megvette). Majd megkóstoljuk mi is.

Megismerkedtem továbbá Saint-Jacques-kal is, ő amúgy kagyló (coquilles St-Jacques), lent látható, a sárga cucc a mászólába vagy mije, remélem mind a kagyló, mind Gergely Tibor tanár úr megbocsát a szakszerűtlenségért. Szóval ezt a franciák szintén megeszik, aztán fogják a héját, kitűzik a kalapjukra vagy a nyakukba akasztják, és elzarándokolnak Santiago de Compostelába megnézni Szent Jakab (=Jacques) földi nyughelyét.

 
A békát egyelőre nem vállaltam, mivel túlságosan emlékeztet a felfújható éjjeliszekrény békámra, viszont rákocskákat és a halpogácsát már ettem, és a kagylóra is sok kerül. Egyébként mivel ugye kínos visszautasítani, ha valami szívesen kínál (és hát Klári néni nagyon is), ezért nagyjából már most tizenötször annyiféle ételt ettem az elmúlt 3 napban, mint eddig életemben.
Kaptam Klári nénitől mindenféle helytörténeti könyvet, amiket nagyjából értek is, így mindenféle izgalmas sztorival fogok tudni szolgálni a városról pár hét múlva.
Egyébként még tart a ,,tejóég, Párizsban vagyok" mámor, nincsenek érzéseim vagy gondolataim. Gondolom, ehhez kell pár nap.
Azért írjatok, ha valami történik, most elég jó a net, már e-mailt is tudok olvasni.