Flakinak a cím

Miután megtaláltam a statisztika fület a blog.hu szerkesztőnézetében (vagy miben), rájöttem, hogy vagy az van, hogy anyukám a blogom olvasásával tölti a teljes munkaidejét, vagy pedig nem csak a közelebbi barátaim olvassák ezt a naplót, hanem a távolabbiak is (illetve egy látogató Szingapúrból, de ő valószínűleg csak véletlenül tévedt ide, tehát miatta nem aggódnom), ami azzal a veszéllyel is jár, hogy ennek ismeretében megpróbálok majd szimpatikusnak tűnni, és ez a tudat nem túl örömteli.
Na mindegy, majd kitalálok valamit, lehet, hogy lesz minden héten a péntek bunkóságrovat vagy ilyesmi.


Hétvégén jótékonysági vásár volt a St-Jacques plébánián, ahol egyrészt vettem magamnak 3 euróért egynyelvű szótárat (nem Robert, de a Robert bekaphatja, vagy 70-80 euró a 2011-es, hát bolondok ezek mind, de legalábbis nem káeurópai egyetemisták), másrészt palacsintás lány voltam, még sárga kötényem is volt, Créperie St-Jacques felirattal. De aztán délután jött Louise, és feleslegessé váltam, célbadobósat játszottam munka helyett, meg Oscart hajkurásztam, hogy ne lőjön le senkit a pisztolyával, illetve bácsikkal csevegtem (igen, általában egy szót sem értettem, udvariasan nevetgéltem, és néha beszúrtam egy oh Monsieur-t, ha már nagyon úgy tűnt, hogy konkrét választ várnak). Ééés, találtam néhány nagyon helyes kb. 80-100 éves képeslapot, szóval jól jár majd az, akiről eddig megfeledkeztem. Szóval olyan családias volt, mint a nyíregyházi plébánián '99 körül Imre atyával az élet. Ha a kereszténységből kihagynák ezt az Ige testté lett dolgot, ja meg magát az Igét, biztosan megtérnék.


Egyébként egyre több hasonlatosságot fedezek fel 18 éves kori és jelenlegi önmagam között. Egyforma a testsúlyunk, a francia manikűr iránti rajongásunk, mindketten szeretjük Salinger novelláit (találtam itt egy Modern Könyvtáras kiadást) illetve sikerült találnom egy konkrét célt, amire az elkövetkezendőkben fókuszálhatom az energiámat, márpedig ilyenről utoljára az emelt szintű irodalom érettségi kapcsán számolhattam be (remélem, olyan hisztirohamaim azért nem lesznek, mint akkor). A célok meg amúgyis csak segédeszközök, igyekszem majd abban az elég valószínű esetben is ezt gondolni, amikor orra esem. Aztán meg ha összejön, és mért is ne jönne, akkor megint küldözgethetek jó sok képeslapot. Hátha. Na szép álmokat, bajszos angyalokat mindenkinek.