hétfő

Mivel a beszámolóim alapján előfordulhat, hogy valaki kellemesen csalódott talpraesettségemben és összpontosító képességemben, a mai reggelemet muszáj megosztanom. Szóval, épp indultam Anna kortárs francia irodalom előadására, abszolút időben voltam, megvolt a reggeli kávém, felkaptam a cipellőm és a szelektív hulladékos zsákot, gondoltam, még az is belefér, aztán a sarkon be akartam kapcsolni valami zenét magamnak. Na de hol a telefonom? Táskámban nincs, zsebemben nincs, fenébe, szaladok haza, az ágyamban nincs, az asztalon se, csörgetem magam, semmi. Bevillant a szelektív kuka. És pont ma reggel van szemétszállítás, a kukák már kint voltak az utcán, rohantam vissza, le a lépcsőn, pont úgy tűnt, hogy valaki próbálja kiüríteni a szemetest, hát erre én nekifutásból ráugrottam, mint a párduc a gazellára (ezek élnek a szavannán, nem?), szerencsére csak egy guberáló volt, aki látván elszántságomat, eloldalgott. Na igen, csörgetem a telefonom, a kuka csörgött is, szóval tényleg beledobtam, de hiába merültem el benne derékig, nem értem el. Szóval mit volt mit tenni, kiborítottam az egészet, ehhez már volt 4-5 fős nézőközönségem is, amikor megtaláltam a telefonom, tapsoltak is, szóval roppant támogatóak voltak, de az előadást, azt lekéstem. Mindegy, van még kettő másik mára.
Amúgy Hajni (a rendőrtiszt barátném a Nanterre-ről) megy haza, úgyhogy most elég honvágyam van. Igazán küldhetnétek képeslapot Ti is, a címem G.M. chez Madame Hermann, 17 rue Pierre Nicole, Paris, 75005, France.