A tegnap este azért minden elszántságom ellenére házibuliba torkollott valahol a 6. kerületben. A házibuli, mint olyan, Erasmusosok között annyira nem működik, mivel baromi nehéz megfizethető albérletet találni, és azt is csak a külvárosban lehet, úgy 15 db papír felmutatásával, miszerint van francia bankszámlád, büntetlen előéletű vagy, azt se tudod, mi az az alkohol (legfeljebb, ha vegyész vagy, de akkor is keresztet vetsz a gondolatra), sose fogyasztottál kábítószert és időd 100%-át tanulással töltöd. Aztán egy jobb helyet az ember nem tesz kockára. Viszont tegnap egy srácnál kötöttünk ki, aki szakmai gyakorlaton van a Finlandiánál, tehát egyrészt egy komplett lakást bérel, másrészt pedig volt vagy 5 üveg mangós vodkája, mi is vittünk ezt-azt, jó volt. Találkoztam az első francia fiúval, aki kérés nélkül képes volt arra a bonyolult mutatványra, hogy követhető tempóban, szépen tagolva beszéljen, teljesen le voltam nyűgözve. Egy német lány Kelly Clarkson és Lady Gaga munkásságát vetette össze úgy 10 mangósvodkáskóla után (ami egyébként rosszabb ebben a kombinációban, mint Janiék pálinkája, és ezzel mindent elmondtam), én figyelmes hallgatóságnak bizonyultam, csak aztán egy idő után ráébredtem, hogy fogalmam sincs, ki a fene az a Kelly, de aggodalomra nincs ok, már rágugliztam azóta. Szóval jó volt, kellően szürreális, és szerencsére a diszkót sikerült elsunnyognom, pont elég volt a múltkori fülharapós este. Egyébként továbbra is a mázlista nyomik mintapéldánya vagyok, amikor hazafelé indultam, és egy totál ismeretlen utca kellős közepén, a térképemet fejjel lefelé tartva, fókuszálási nehézségekkel küzdve próbáltam megállapítani, hogy most akkor a Szajna melyik partján is vagyok, megállt előttem a megfelelő éjszakai busz, a sofőr kiszólt, hogy akarok-e a Montparnasse felé menni, mert akkor pattanjak fel gyorsan. Apropó, a GPS tényleg a világ legjobb találmánya, csak még nem jöttem rá, hogy hol találom tömegközlekedéses útvonaltervezést.
Ma Klári néni megosztotta velem a petrezselymes csigáit ebédre, kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy megeszem a gyerekkori barátimat (Tiszalökön nyaranként mindig csigafarmot eszkábáltam két fenyőfa közé, és őket abajgattam egész nap), de hát annyira finomak, rájöttem, hogy azt a gumiízű csigát, amit régen a Latin negyedben ettem, csak egy hozzám hasonlóan pocsék szakács tolhatta el.

Versailles érdekes volt, egyrészt borzasztó volt a tömeg, másrészt a forradalom után elcsórt, megrongált és elkallódott tárgyak pótlásai valahogy annyira nem idézték vissza a régi fényt, bár lehet, hogy csak a tömegiszony tett ilyen hálátlanná, de pl. a Tükörtermet egyáltalán nem így képzeltem, kicsit olcsónak tűnt. Viszont a Nagy-, és Kis-Trianon kastélyok szerencsére turista-lankasztóan távol vannak a "főkastélytól", és szimpatikusabbak is, különösen a rózsaszín (mint megtudtam, languedoci) márvánnyal borított nyitott oszlopcsarnok, na az a nagybetűs elegancia. Megvolt azért a borongás a békeszerződésen is, János mesélt valami anekdotát arról, hogy Apponyi már ott elvesztette a franciák szimpátiáját, amikor lézongroát mondott lé ongroá helyett a legelső mondatban. Mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy a les hongrois szerepelt egyáltalán az első mondatban, mivel még sose láttam a beszédet franciául, meg persze amúgyis mindegy, a városi legendákat ne háborgassuk, de azért megpróbáltam megnézni, viszont gugli többet tud Kelly Clarksonról, mint a magyar történelemről.

Anna régi lektoránál kávéztunk délután, elvitt minket a labdaházhoz is, ahol az eskü volt (mi amúgy azt hittük, hogy az eskü a tuileries-i labdaházban volt, szegény francia fiú hüledezett is, hogy hogy élhettünk így idáig), persze zárva volt. A városi könyvtárba is betévedtünk, megvannak az eredeti XV. Lajos korabeli könyvszekrények, az ajtók feletti medalionokban európai városok látképei, azt hittem besírok, ráadásul kiállítás volt középkori orvosságos könyvekből, amikre eléggé rákattantam előző félévben, de mivel nem akartam a többiek agyára menni, önuralmat gyakoroltam.
És a legfőbb hír, ma skype-oltam a nagymamámmal, nagyon büszke vagyok rá, ez az Erasmus fejleszti az egész család informatikai készségeit, még a végén túlszárnyaljuk Flakont.