Amikor anyukám 91 körül Párizsban volt, csinált pár képet, az egyiket erről, a Pompidou melletti szökőkútban lakó színes srácról és a kígyóról ott előtte. Amikor megláttam, teljesen odavoltam, folyton ezt szorongattam, egy idő után rajta maradtak az izzadt kis ujjlenyomataim, aztán el is szakadt talán. Nem is tudtam, hogy van olyan, hogy Eiffel torony, azt gondoltam, itt minden ilyen. És végülis, tulajdonképpen létezik a megfelelő nézőpont.