Nos, Keszei István pl.ezt írta: "Mondhatjátok, hogy nem vagyok, / Vagyok, csak létem láthatatlan: / méllyé vájódtam, mint a völgy, / behorpadtam, akár a katlan". Elég rossz Pilinszkynek tűnik ez, de ha lenne naplója, azt szívesen elolvasnám. A Rue Visconti amúgy egy nagyon keskeny sikátor, de M. Lee, a galériás negyed kedvenc képkeretezője szerint a leghosszabb Párizsban, higgyünk neki.
Ezért kell nagyon vigyázni, hogy az ember ne tolja túl a neogótikát, mert anyám, ez a zárókőburjánzás végső stádiuma. Saint Gervais szentélye amúgy.
Városháza és a "szilfa kereszteződése". Itt, a Saint Gervais előtt a szokásos barna tábla közlése szerint már a középkorban is szilfa állt, lombja alatt találkoztak a kerület lakosai mindenféle folyó ügyeik kapcsán, a hitelezők is különösen szívesen adtak ide találkát adósaiknak, akik pedig különösen szívesen maradtak távol. Állítólag innen származik az "Attendez-moi sous l'orme" (Várj rám a szilfa alatt!) szólás, ami azt jelenti, hogy jaja, találkozunk soha napján, kedvesem.
Ne hajts át 20-nál többel át bajszos nőkön a Marais-ban.
Antoine de La Boulave: Nuno Olivera sur Euclides, olaj, vászon. A fiatal galeristák minibiennáléjáról.
Pierre Olivier Dubaut: A célvonalnál. Fiatal galeristák megint.
Látóköröm szélesítendő, a menő biennálé és a fiatal biennálé után elmentem erre bolhapiacra is, a cours de Vincennes-en van vasárnaponként. Akartam venni egy vintázs táskát, csak sajnos némi fogalmi diszkrepancia állt fenn köztem és a franciák között, mert szerintem vintázs az, ami régi, de nem szakadt, szerintük meg minden, ami régi, emiatt pedig el lehet adni legalább 150 euróért. Egy fazon rám akart sózni valamit 250-ért, ami szerinte egy 1910-es évekbeli Hermes táska, és a szakértő szem egyből látja az értékét. Lehet, hogy előítéleteim rabja vagyok, de asszem a bolhapiacozó szubszaharai arc és a káeurópai gyakornoklány pontosan ugyanakkora szakértelemmel bírnak a vintázs luxuscikkeket illetően, úgyhogy javasoltam, hogy adja ide nekem azt az akármilyen cuccot 50 euróért, cserébe nem firtatom az eredetét, aztán rekesszük be a táskabecsüs tanfolyamot. Nem hatottam meg sajna, így még mindig egy pöttyös szatyorban hordom az elegáns cipőm a melóba. A régi lomokat árulók széles skáláját leíró francia szakszavakat pedig főbérlőmnek köszönhetem: antiquaire (minőségi, drága régiségeket ad-vesz üzletszerűen), brocante (hivatásszerűen üzletel eggyel kevésbé kifinomultabb kategóriájú dolgokkal), vide-grenier (padláspucoló, amatőr, aki eladja a felesleges kacatjait). A marché aux puces pedig az állandó jellegű bolhapiac.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése