Általános heyzetjelentés

Dolgok, amiktől legszívesebben leugranék az Eiffel-torony tetejéről (ha fel mernék menni):

- Hogy a franciák képesek boulevardnak meg sugárútnak meg elíziumi mezőnek (Champs-Elysées) nevezni valamit, aminek a burkolata konkrétan valami útépítésről maradt bitumennek az 1712-ben letett macskakövekre történő, véletlenszerű rálötyögtetéséből áll. Na most képzeljétek el a fájdalmat, amikor én ezen végigmegyek bringával. Naponta kétszer.

Szép, mi? Aha, ha taxival jársz. (forrás: hotelspaluxparis)

- Az egy dolog, hogy nem qwerty-billentyűzetet használnak. De van vagy háromféle, más a galériában, más az ügyvédnél, így aztán most már egyiken sem tudok normális sebességgel írni, mert össze-vissza ütögetek mindent. A számokhoz meg caps lock kell -.-"

- A Biennálé, különösen az esti nyitvatartás. Mire elszabadulok, minden zárva, még egy száraz baguettvéget sem tudok venni. Éhes vagyok. Arról nem beszélve, hogy a társasági életem a munkatársaimra és a lakótársaimra korlátozódik így, akik franciák, utóbbiak véletlenül se vádolhatók túl magabiztos angol nyelvtudással (nem tudnak egy szót se), szóval szabadidőmben is kénytelen vagyok franciául csevegni, ami nem pihentető. Mondjuk ennek köszönhetően tényleg rohamléptekkel fejlődöm, de így meg az húz fel, hogy folyton franciákkal vagyok, mért nem ragozok már normálisan és beszélek szabatosan? Tudom, hogy ez teljesen értelmetlen, mert lehet, hogy sose fogok, és akkor meg mi van, attól még lehet velem kommunikálni.

Amúgy nagyon szép vénasszonyok nyara van, gesztenyefákkal teli parkokba járok az ebédre csomagolt szendvicseimet megenni, szóval semmi okom a panaszra.