2015. január 31., szombat

Nem vagyok egyedül

A minap javasoltam Rencsinek, hogy az ebédszünetünket töltsük a Fülöp Ágost XIII. századi városfalában való gyönyörködéssel. Mivel ez a városfal ugye elég régi, kb. annyi látható belőle, mint a pestiből, de azt azért én se gondoltam, hogy a programunk ötperces lesz és tökéletesen érdektelen. De hogy Ti se maradjatok le életünk izgalmairól, csatolom a fotódokumentációt.

Én a hellókittyvel jelölt ponton dolgozom, ez a régi város DNY-i része volt. Forrás: wikipedia

Ez pedig itt a parkoló a Rue Mazarine-en, háttérben látható maga a városfal, amivel az történt, ami a világon mindenütt az összes többivel: a város terjeszkedett, túlnőtt a falon, így aztán házakat tapasztottak hozzá - egy fallal praktikusan máris kevesebb kell felhúzni -,  a felesleges darabjait lassan elhordták, beépítették az új épületekbe.
Na és micsoda szerencse, hogy az ember nincs egyedül a mohos kövek iránti érdeklődésével: ma egy kedves turista bácsi bejött a galériába, és kedvesen megkért, hogy ugyan engedjem már ki a világítóudvarunkba, mert már járt a szomszéd parkolóban, de úgy számolja, hogy van még itt nekünk egy kis adag városfalunk a galériában is, és szeretné teljessé tenni a Fülöp Ágost-élményét. Mélyen átéreztem vágyát, és ugyan sajnos a mi falszakaszunkban valójában nincsen semmi középkori, de kiengedtem, és javasoltam, hogy fotózza le ezt is, jól mutat minden családi albumban némi nem-városfal.

És egy véletlen találat, szintén a Rue Mazarine-ről: alant Batsányi János, "a nagy költő és hazafi" emléktáblája, itt lakott 1812-15 között. Batsányival egyébként mindenkinek volt szerencséje már találkozni, akit a Mohácsi-féle könyvből tanítottak irodalomra, de igazából nem tudok hibáztatni senkit, ha nem emlékszik rá. Övé a "Vigyázó szemetek Párisra vessétek!"-sor, ő fordította le Napóleon 1809-es kiáltványát, amiben arra biztatta a magyarokat, hogy lázadjanak fel az osztrákok ellen. A Habsburgokkal békét kötő Napóleont követte Párizsba, ahol 2000 frankos járadékot kapott tőle. Miután elbukott a császár, sajnos elvesztette ezt a helyes kis belvárosi lakását (manapság itt ~10 000 euró egy négyzetméter), és nem túl minőségi váltásként átköltözhetett a spielberg-i börtönbe :(


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése