Szép ajtó a Saint-Sulpice-ben. A templom burkolatainak és nyílászáróinak 100%-át elnézegetném a saját álomingatlanomban is - mondjuk eddig is sejtetettem, hogy könyvtárba vagy templomba kéne költöznöm.
A Marais negyed legrégebbi homlokzata. a rue des Archives-on, az hotel de Clissonhoz tartozik ez az álboltíves kapuzat, amelynek védelmét két kiugró őrtorony is erősíti, 1380-ra készült el. Ilyen masszív, tornyos kapuzatokat festettek az udvari festők a golgota, a keresztlevétel, a Krisztus siratása jelenetek mögé a 15-16. században, úgyhogy a Louvre régi francia festészet osztályán meg lehet nézni a középkori Párizst.
A néni fejétől a bárányfelhőkig haladva sorban: a Saint-Germain-des-Pres apátság, a három toronyból már csak a zömökebb van meg, de az még mindig áll! Mögötte, a Szajna túlpartján a Louvre, a hegyen pedig a montmartre-i apátság Saint-Pierre-nek szentelt temploma, amit ma már ugyan nehéz észrevenni a Krisztus Szent Szívének ajánlott tejszínhabos muffin mellett, de ott van lassan 900 éve. (Piéta a Saint-Germain-des-Pres-vel, 1500k, Louvre)
A Rosiers – Joseph-Migneret kertben áll II. Fülöp Ágost városfalának egy megmaradt darabja. A falat félig az észak felől érkező angol támadások, félig a francia oligarchák ellen építtetette a 12-13. század fordulóján.
A Saint Paul-Saint Louis templom a Marais-ban. Esett, fáztam, bementem melegedni, ezek az őrültek ugyanis kivilágítják az autópályáikat meg fűtik a templomaikat.
Kilátás a coulée verte-re, egy árkádokon húzódó fás sétányra a Bastille mellett.
Árva nyúl a Luxembourg kertben.
A párizsi nagymecset a Füvészkert mellett.
A képen egy turiaszaurusz (vagy mi a szösz) lábszárcsontját rejtettük el.
Lutécia, a gall-római Párizs amfiteátruma az első századból, amit persze véletlenül találtak meg 1869-ben, amikor a Monge utcát nyitották meg az akkoriban itt található nyugis kis városi kerteket/vakondokat átvágva.
Mindent megeszünk, aminek nincs gerince.
Kilátás az iskolából. Balra az immár egytornyú a Saint-Germain-des-Pres - rosszabbul élünk, mint 500 éve - jobbra a kéttornyú a Saint-Sulpice. A telefonom kamerája nem elég ékesszóló, hogy átadja az élményt, de ezért az alkonyatért még a bennszülött párizsiak is egymást taposták a teraszon.
Kilátás a szobámból. Viharban pont úgy néz ki, mint Soutine fái az Orangerie múzeumban.
Kilátás lenne a szobámból, ha Medici Mária lennék. Szökőkút a Luxembourg-kertben.
Ha Medici Mária lennék, ilyen retinaégető színű bársonyban, GMO-s túlkapott rózsabokorszörnyek mellett henteregnék a Luxembourg-palotában, a Szenátus üléstermében. (Louis Bérault: Szimfónia vörösben és aranyban, 1895, furcsa ízlésű magángyűjtő)
A Madeleine templom kapuja.
Erkélyhordozó sárkány a nyóckerből.
Az Opera Garnier prágai Mozart Színház a parasztpáholyból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése