Emlékezzünk a szép, meleg napokra, amikor a 30 km/h-s szél nem dobott vissza egyből a lépcsőházba

A Birodalmi Ülésterem, Amidala királynő mindjárt berepül középre, hogy szót emeljen a Naboo-ért. A Philharmonie de Parisban voltunk Ligeti György Requiemjén és a Grand Macabre-on, még nem döntöttem el, hogy a sci-fi hangulatú, belülről funkcionálminimalista, kívülről egy földre hajított flitteres miniszoknyát - de jól! - idéző épület, a brutális akusztika, vagy maga a Requiem taglózott le jobban, de be akarok költözni.

Párizs, a fények varázslatos városa ádventben különösen kitesz magáért: fényguirlandok a Vivienne passzázsban, égő autók a Champs-Elysées-n <3 Mondtam is szülőanyámnak, hogy ne felejtse otthon áhítatos szívét illetve molotov-koktél- és kockakő-gyűjteményét, mert buli lesz.  

Karácsony és alkohol: minden, amire szükség lehet egy városban, ahol reggel fél 9-ig nem kel fel a nap.

Egy ilyen széken bámészkodva akarom eltölteni a nyugdíjaséveimet. 

Mivel Sárival többek között a középkori kövek iránti csillapíthatatlan érdeklődésünk fűz minket össze, a minap bejártuk a Fülöp Ágost-féle városfal nyomvonalát, ilyen cuki udvarok vannak arra.

Az utolsó szép nap a Pont Neuf-felől nézve

Az utolsó szép őszi nap egy sikátor és Sári felől nézve

A boulevard Saint Michel, a háttérben a mennyek sárga országával, a Gibert Jeune könyvesbolttal, ahol használt könyveket is lehet venni egyetemista büdzsével. 

Az utolsó szép nap a szobám ablakából, vígan napoztak a patkányok, akikből van itt egy millió

Dreyfus kapitány törött kardjával szalutál az iskola mellett.