sziaparizs: Párizs és a harmadik mise

A blog váratlan fordulatot vesz (=folytatódik), ugyanis egy elvetélt multis karrier, másfél év múzeumi idill, két felvételi és oly sok viszály után elkezdtem a doktorit, és ha minden jól megy, egy ideig most Párizsban leszek. A terv szerint írok majd egy valódi, nyelvtanulós blogot, mert ~~az ösztöndíjamért cserébe dőrén vállaltam~~ munkamorálom és lelkesedésem megtörhetetlen. Ugyanakkor tény, hogy a Tempus Közalapítvány ösztöndíjai - esetemben konkrétan a Campus Mundi - tényleg kivételes lehetőséget biztosítanak a külföldi tanulásra egy olyan, jelenleg még többé-kevésbé széles közönség számára nyitott felsőoktatásban, amit a Corvinussal kezdve éppen elkezdenek felszalámizni. Mivel a blog deklarált célja megtartani a törékeny egyensúlyt a derű, a privát nyivákolás és a közéleti búsongás között, jöjjenek most szép képek.

Ez itt az iskola az épített környezetbe tökéletesen belesimuló, légiesen szocreál tömbje. De ugye sose ítéljünk meg egy oktatási intézményt a homlokzatáról. Órák még nincsenek, de már kaptam a témavezetőmtől olyan 1000 oldalnyi olvasnivalót, járok egy kvázi nyári egyetemre, és a nyelvi szintfelmérő alapján úgy döntöttek, megtanítanak szakcikket írni, nagyon szurkolok nekik. Az aulában már táncoltunk félrészegen jazz-esített Nirvánára, ezzel a szociális élet kreditemet a hónapra megszereztem.

Édes halacskás kirakat a place Furstenberg mellett, ahol 400 éve még a bencés apátság földjei voltak, most meg drága lakberendezés.

Sári ismerkedik a kicsit vámos Rousseau-s dekorlevelekkel és a párnának álcázott kekszekkel.

A közlekedési eszköz. 30 percenként be kell dokkolni, ami kellemetlen, de amúgy 10 napja vagyok itt, és már letekertem a Budapest-Nyíregyháza távot félig, úgyhogy mire hazamegyek, úgy fogok kinézni, mint egy Victoria's Secret angyal, legalábbis nyaktól lefelé.