Jártunkban-keltünkben

Francia szaloncukor a Hermes-ből.

A montreuil-i piac. Montreuil egy százezres "kisváros" Bagnolet mellett, ahol lakom, és amely valóban egy kisváros 35 000 lakossal. Néha ide járok piacra, bár valahogy a fanatikus piachívő anyukám tempóját nem sikerült még átvennem.

A Bastille oszlopa a háttérben, előtérben kedves kis hajók az Arsenal nevű kikötőben.

És a híd a kikötő felett. 

A századfordulós elegancia és a szocreál véltetlen találkozása a rue de Charonne-on.

A Jézuska ideért Budáról, és persze rúzst hozott :)

Növények és faháncsból készült dekoratív bigyók teszik karácsony- és instakompatibilissé a városházát.

Mert aki bennem hisz, annak bizony lerugdalom a sírjáról a kaszást az utolsó ítéletkor. Jean-Baptiste Languet de Gergy, a Saint Sulpice-templom papja, aki felállíttatta azt a napórát a nevezett templomban, amelynek valami misztikus szerepe van a Da Vinci-kódban, amire sajnos már nem emlékszem.

A Nagy Trianon-palota szépséges oszlopcsarnoka, amit minden június 4-én rondának találunk.

Oszlopok, fekete-fehér kockaburkolat <3

Rencsi szerint kicsit szedett-vetett, szerintem szimpatikusan eklektikus berendezés Lajos Fülöp lánya, a belga királyné szalonjában, még mindig a Nagy Trianon-palotában

A jelek szerint csak a padlóburkolatokra tudtam koncentrálni Versailles-ban, párdon. Kis Trianon-palota, padló meg némi kredenc. 

Párizs 1901-es legszexibb homlokzat-versenyének méltó győztese, Jules Lavirotte munkája az avenue Rapp-on.

A kilátás se rossz a szecesszióból.

III. Sándor-híd, amelyre rálöttyintették az 1900-as év teljes aranykitermelését.

Néni outfitje: menő kristálytüll dizájner ruha. Magdus outfitje: atléta, harisnya, 2 db zokni, egy garbó, egy pulcsi, sídzseki, sapka, csuklya, kesztyű. 

A charonne-i templom betleheme. 

Notre-Dame és rokonok.

Ezeket a nyamvadt rollereket tudnám nélkülözni.

Anne Hidalgo nem volt benne egészen biztos, hány karácsonyfa minősül elégségesnek a karácsonyi hangulathoz....

....úgyhogy a tér túloldalára is rakatott úgy negyvenet.

Pont így ettem a nyíregyházi bejglit.

Karácsony

A Galerie Lafayette retinaszaggató kirakataival kívánok boldog ünnepeket minden barátomnak, ismerősömnek, üzletfelemnek és a Campus Mundinak. 

Közúti forgalomban zenét hallgatni, enyje, csiga, a kamionokat meg én veszem észre?

??

A koppányi aga testamentuma című indokolatlan magyar film rózsakerti jelenetének még indokolatlanabb parafázisa.

A Bessenyi Ferenc által alakított Csomai kapitány épp berepül egy pillangón a koppányi aga szigorúan őrzött rózsakertjébe özv. Babocsai Gáspárnénak virágot lopni. Mondjuk a baba kicsivel átéltebb alakítást nyújt, mint Bessenyei. 

A virágok is átéltebb alakítást nyújtanak. Nem beszélve a parfümösüvegekről. 

Zsuzska, a koppányi aga elárvult lánya épp erotikus jellegű fantáziálgatásba bocsátkozik Babocsi László végvári vitéz főszereplésével, aki pont 14,5 perce ölte meg az apját. Hamarosan hozzá is megy. 

Hogyan élj multibilliomos büdzséből Párizsban?

Hát, passz, nyilván. 

Azaz, egy Hermes selyemkendőt mindenesetre javasolnék beugrónak, 10-ből 9 Audrey Hepburn ezt ajánlja.

A képen látható krizantémcsokor szintén a Hermesből származik. Az aprólékosan kidolgozott, nagyvonalú kompozíciónak a csontig kopott parkettánk ad enyhe rusztikus bukét.

Az Hermes komolyan veszi a lószerszámgyártó eredetet, itt is egy kengyelen van a márkajelzés, de van például kengyelalakú parfümjük, kettő is, a high-end vonalon az uniszex Galop, a mainstream vonalon a Voyage d'Hermes, férfiaknak. 

A képpel a művész azt kívánja mondani, hogy ellentétben az ő Monoprix x Heimstone selyemkendőjével, amelynek a szélét szegés címén végigdúlták egy ipari varrógéppel, az Hermes sálköltemény esetében azt láthatóan kézzel sodorták fel és varrták le úgy, hogy az öltések gyakorlatilag nem látszanak. 

Hát, igen, az életem luxus és csillogás, pénz és sárm! A kendőt természetesen az Hermesben dolgozó lakótársam csempészte haza, hogy megfogdoshassam, és most, hogy felmondott, vissza kell adnia, hüpp.

A bejegyzést sajnos nem támogatta az Hermes, de ha akarná, természetesen bármit írnék a kedvéért. A kendőcske amúgy centre annyiba kerül, mint a havi lakbérem *elszönyedő szmájli*.

Hogy élj Campus Mundi-büdzséből Párizsban?

Tény, hogy ha megkapod a Campus Mundit (aminek a kulcsa érzésem szerint egyébként az, hogy legyen a célország nyelvéből egy legalább B2-es nyelvvizsgád), akkor már előrébb vagy, mint egy Erasmus-ösztöndíjas, de azért még mindig egy paraszthajszállal szűkösebbek a lehetőségeid, mint mondjuk Francois-Henri Pinault-nak. (Akit amúgy láttam élőben, és váltottunk két mondatot, konkrétan a következőket: "Jó estét, mennyibe kerül ez a sajtburger festmény?" "3 30 000 euróba." "Köszi." "Szivi." Sistergett a levegő, de nem vett el, mert nem vagyok Salma Hayek-szerű latin istennő, ő meg nem Zelk Zoltán-díjas magyar költő, szóval nem is volt igazán esélye.) Következzenek tehát közérdekű életvezetési tanácsaim csóró egyetemistáknak.

Lakhatás

Hát, mit is mondhatnék. Különíts el havi 450-500 eurót valami közepesen penészes lyukra 2-3 lakótárssal és kezdj el imádkozni.

Kaja

Crous resto u (restaurant universitaire), egyetemi kajálda-hálózat, van vagy hat étterem, 3,25 euró egy ebéd, ezért ehetsz szemetet (sültkrumpli, kecsap, sütemény, puding) vagy zöldséget hallal. Elvileg kérnek diákot, gyakorlatilag soha, de csak bankkártyával lehet fizetni. Fiatal és csóró turistáknak is ajánlom szeretettel, kövesd a tömeget és csináld azt, amit mások, és ahogy az életben általában, itt sem fog senkinek se feltűnni, hogy potyáztál.

Közlekedés

Járj a Vélib nevű városi biciklivel, alapcsomag 35 euró egy évre (!!!).

Könyvtár

A Bibliotheque publique d'information a Centre Pompidouban ingyen van. Ennek okán - s főként a Vigipirate nevű táskába bekukkantós terrormegelőző-program miatt - szokott lenni sor a bejutáshoz, de letölthetsz egy appot, ami jelzi, mennyit kell várnod.

Ruházkodás

A Monoprix-nek nagyon jó minőségű (pamut! gyapjú!! kasmír!!!) cuccai vannak, január-augusztus közepére a megmaradt darabokat akár 70%-kal is leárazzák.
Ha szezon elején fázol/van meleged, az Emmaüs adományboltban igen kiváló cuccok vannak 10-15-20 euróért, keresd a minőségi francia és nemzetközi márkákat (Comptoir des Cotonniers, Kookai, Ines de la Fressange pour Uniqlo, Petit Bateau, BCBG Max Azira, Scotch & Soda és Maison Scotch, Max Mara Weekend meg még ezer másik), és ha extra szerencséd van, akkor kilós nap van. Ha pedig exkluzivitásra vágysz, akkor a Bastille melletti Emmaüs-boltban kifejezetten felsőközép high street márkákkal és dizájnerházak olcsóbb vonalával vannak tele (Max Mara Weekend, Rodier stb., nem tudom én ezeket fejből), olyan 20-30 eurótól fölfelé kúsznak az árak.

Könyvek

Ha csak olvasni akarsz l'art pour l'art: ismét Emmaüs, mindenütt van könyvosztály. Ha keresel valamit: Gibert Jeune, egymás mellett vannak a használt (en occasion) és új könyvek (prix neuf), dönts megfontoltan.

Kultúra

Párizs város múzeumainak állandó kiállításai ingyen vannak. A Louvre minden hónap első szombat estéjén szintén ingyenes. A galériák kirakataiban a rue de Seine-en, a Drouot környékén gyakran olyan cuccok vannak, amik beférnének az említett múzeumok állandó kiállításaiba. A Philharmonie de Paris-ba 5- 10 euróért is osztogatnak jegyeket, és nincs rossz hely. 

Szociális élet, alkohol

Melegben igyál a Szajna-parton a Carrefourban vásárolt bort, hidd el, már az 5 eurós szekciótól megvilágosodsz. Télen dolgozz ivás helyett, mert 8 euró egy sör minden becsületvesztőben.

****************

Hamarosan visszatérek a "Hogyan élj multibilliomos büdzséből Párizsban úgy, hogy véletlenül se kelljen Givenchy-feliratos pulcsiban és rózsaszín ugráló frászkarikamintás Gucci-hátizsákban mutatkoznod, mint valami párvönü kelet-európai oligarchának?" című bejegyzéssel, maradjatok velem!

Emlékezzünk a szép, meleg napokra, amikor a 30 km/h-s szél nem dobott vissza egyből a lépcsőházba

A Birodalmi Ülésterem, Amidala királynő mindjárt berepül középre, hogy szót emeljen a Naboo-ért. A Philharmonie de Parisban voltunk Ligeti György Requiemjén és a Grand Macabre-on, még nem döntöttem el, hogy a sci-fi hangulatú, belülről funkcionálminimalista, kívülről egy földre hajított flitteres miniszoknyát - de jól! - idéző épület, a brutális akusztika, vagy maga a Requiem taglózott le jobban, de be akarok költözni.

Párizs, a fények varázslatos városa ádventben különösen kitesz magáért: fényguirlandok a Vivienne passzázsban, égő autók a Champs-Elysées-n <3 Mondtam is szülőanyámnak, hogy ne felejtse otthon áhítatos szívét illetve molotov-koktél- és kockakő-gyűjteményét, mert buli lesz.  

Karácsony és alkohol: minden, amire szükség lehet egy városban, ahol reggel fél 9-ig nem kel fel a nap.

Egy ilyen széken bámészkodva akarom eltölteni a nyugdíjaséveimet. 

Mivel Sárival többek között a középkori kövek iránti csillapíthatatlan érdeklődésünk fűz minket össze, a minap bejártuk a Fülöp Ágost-féle városfal nyomvonalát, ilyen cuki udvarok vannak arra.

Az utolsó szép nap a Pont Neuf-felől nézve

Az utolsó szép őszi nap egy sikátor és Sári felől nézve

A boulevard Saint Michel, a háttérben a mennyek sárga országával, a Gibert Jeune könyvesbolttal, ahol használt könyveket is lehet venni egyetemista büdzsével. 

Az utolsó szép nap a szobám ablakából, vígan napoztak a patkányok, akikből van itt egy millió

Dreyfus kapitány törött kardjával szalutál az iskola mellett.

Nincs fölösleges lépés

Éric Hazan André Breton-tól származó mottója ez a Párizs kultúrtörténetéről írt könyvének elején, amiből mellesleg olyan fontos dolgokat tanultam meg, mint hogy a Badinguet III. Napóleon gúnyneve, és hogy ne vegyek ótvar kötésű könyveket, mert csak ideges leszek a szálldogáló lapoktól. Na de térjünk rá az összes, immár deklaráltan nem hiábavaló lépésemre, a könyvekről majd máskor.

Szép ajtó a Saint-Sulpice-ben. A templom burkolatainak és nyílászáróinak 100%-át elnézegetném a saját álomingatlanomban is - mondjuk eddig is sejtetettem, hogy könyvtárba vagy templomba kéne költöznöm. 

A Marais negyed legrégebbi homlokzata. a rue des Archives-on, az hotel de Clissonhoz tartozik ez az álboltíves kapuzat, amelynek védelmét két kiugró őrtorony is erősíti, 1380-ra készült el. Ilyen masszív, tornyos kapuzatokat festettek az udvari festők a golgota, a keresztlevétel, a Krisztus siratása jelenetek mögé a 15-16. században, úgyhogy a Louvre régi francia festészet osztályán meg lehet nézni a középkori Párizst. 

A néni fejétől a bárányfelhőkig haladva sorban: a Saint-Germain-des-Pres apátság, a három toronyból már csak a zömökebb van meg, de az még mindig áll! Mögötte, a Szajna túlpartján a Louvre, a hegyen pedig a montmartre-i apátság Saint-Pierre-nek szentelt temploma, amit ma már ugyan nehéz észrevenni a Krisztus Szent Szívének ajánlott tejszínhabos muffin mellett, de ott van lassan 900 éve. (Piéta a Saint-Germain-des-Pres-vel, 1500k, Louvre) 

A Rosiers – Joseph-Migneret kertben áll II. Fülöp Ágost városfalának egy megmaradt darabja. A falat félig az észak felől érkező angol támadások, félig a francia oligarchák ellen építtetette a 12-13. század fordulóján. 

A Saint Paul-Saint Louis templom a Marais-ban. Esett, fáztam, bementem melegedni, ezek az őrültek ugyanis kivilágítják az autópályáikat meg fűtik a templomaikat.

Kilátás a coulée verte-re, egy árkádokon húzódó fás sétányra a Bastille mellett.

Árva nyúl a Luxembourg kertben.

A párizsi nagymecset a Füvészkert mellett. 

A képen egy turiaszaurusz (vagy mi a szösz) lábszárcsontját rejtettük el.

Lutécia, a gall-római Párizs amfiteátruma az első századból, amit persze véletlenül találtak meg 1869-ben, amikor a Monge utcát nyitották meg az akkoriban itt található nyugis kis városi kerteket/vakondokat átvágva.

Mindent megeszünk, aminek nincs gerince. 

Kilátás az iskolából. Balra az immár egytornyú a Saint-Germain-des-Pres - rosszabbul élünk, mint 500 éve -  jobbra a kéttornyú a Saint-Sulpice. A telefonom kamerája nem elég ékesszóló, hogy átadja az élményt, de ezért az alkonyatért még a bennszülött párizsiak is egymást taposták a teraszon.

Kilátás a szobámból. Viharban pont úgy néz ki, mint Soutine fái az Orangerie múzeumban.

Kilátás lenne a szobámból, ha Medici Mária lennék. Szökőkút a Luxembourg-kertben.

Ha Medici Mária lennék, ilyen retinaégető színű bársonyban, GMO-s túlkapott rózsabokorszörnyek mellett henteregnék a Luxembourg-palotában, a Szenátus üléstermében. (Louis Bérault: Szimfónia vörösben és aranyban, 1895, furcsa ízlésű magángyűjtő)

A Madeleine templom kapuja. 

Erkélyhordozó sárkány a nyóckerből.

Az Opera Garnier prágai Mozart Színház a parasztpáholyból.