Képek, mert lusta vagyok írni

 Csubi és R2D2 a Rue Bucin jelzik, hogy szokás szerint eltévedtem.

E festői szemetesek helyén állt egykor a Saint-Benoit-le-Bétourné, leghíresebb ministránsa kurvákról, pestisről és szeszről írt Francois Villon néven. (Mindezt onnan tudom, hogy barna táblákon közöl várostörténeti érdekességeket az önkormi. A táblák a Notre Dame és mindenféle szemetesek mellett egyaránt megtalálhatók, ezt igazán demokratikusnak találom.)

Dreyfus tábornok törött kardjával szalutál a boulevard Raspail-on.

Ez itt a legszomorúbb, amit az emberiség történetének kezdete óta a szerelem nevében tettek. A Pont des Arts-ra szokás lakatokat aggatni (helyben kapható 8 euróért, az Eiffel-torony árusok terjesztik mellékesben), viszont az idők során eléggé megtelt a hír korlátja, szóval maradt... a híd előtti kuka :((

 

Keresd Kassákot. Pompidou, újrarendezett modern gyűjtemény, ami egyébként sokkal jobb, mint volt. Sok Kelet-Európa, még több Dél-Amerika, némi Japán, afrikai maszkok, érthető és izgalmas alapszövegek, mellette kortárs kritikarészletek, láthatóan jól szórakozik az 5 éves cseh kisfiú és a francia művészettörténet hallgató is. Erre még vissza fogok térni, előre is bocs.. :)

 A Nationnál lakom. Ilyen este, amikor fényképezés ürügyén lemászok a bicikliről a cél előtt 300 méterrel, pedig valójában már nem tudom, hogy a combom fáj jobban vagy a seggem, ez itt a pillanatnyi enyhülés. Bringával járok ugyanis, mivel nincs pénzem bérletre sportos és fitt vagyok. A mesteri kompozíció jobb szélén nem láthatók a vámházak. Ez Párizs egyik kapuja volt, itt szedték az octroi-t, a kapuadót a kereskedőktől. Az oszlopokon Fülöp Lajos (a Louvre alapjait ő építette, ennek egy része most is látható, a Mona Lisa alatt 15 méterrel) és Szent Lajos.

Így néz ki a brazil mumus. Nem viccelek, ez tényleg az, félig nő, félig kajmán, a neve Cuca. Egy Tarsila nevű brazil nő festette Párizsban, akinek Mario de Andrade a következőt írta Sao Paoloból: "Tarsila, Tarsila, térj vissza magadhoz, hagyd ott Grist és Lhote-t, hagyd hátra Párizst. Tarsila, Tarsila, térj vissza a szűz erdőbe." Amúgy vissza is tért. Nem tudok semmit a brazil festészetről (jó, persze ez félig francia, ld. vámos Rousseau), úgyhogy csak tátottam a szám boldog értetlenséggel.

Életem első és utolsó szelfije.  Mögöttem Akhilleusz siratja Pathrokloszt és szelfizési kvalitásaimat.

Amúgy minden oké, mindennap 11-től 19-ig dolgozom, előtte még próbálok itthon hasznosnak lenni pár órát, ez a tempó eléggé megeszi a napom, de a munka szép (olyan képek vannak, ahh) és jó (megtanulok franciául normálisan), bringával meg fél óra alatt bent vagyok. A Pont des Arts mellett van a galéria, szóval a város közepe, ha dugó van, sose érek be, és minden utca pontosan az ellenkező irányban egyirányú, mint amerre menni akarok), de azért leginkább nagyon szép. (Viszont pont olyan húgyszagú, mint a Terézváros, ezt szögezzük le, mielőtt elragadna a romantika.)