Na hazaértem, csinálom, amit még kell. Szóval ennek a blognak most vége, örülök, hogy olvastátok, írtatok, mostantól mindent élőben. Ha pedig valaki Párizsba megy Erasmussal, írjon nyugodtan, segítek szívesen levélírásban, szitkozódásban, ilyesmikben. Au revoir, pápá.

Ma búcsúkirándultam, voltam St-Germain-en-laye-ben, ahol ráadásul volt egy totál izgi előadás a Karoling-kori öltözetekről, amelyet kedves friss ismerősöm végigunatkozott mellettem, pedig én előre szóltam, hogy nem érdemes jönnie, mert ad1, unni fogja, ad2, hálát cserébe nem érdemes várnia, dehát úgy tűnik, a franciák között is vannak mazochisták.

Amúgy egy perui és egy orosz sráccal ebédeltem, úgy 1,5 órán át, mivel kissé belemélyedtünk a beszélgetésbe, főleg én és az orosz, aki olyan elképesztően szépen beszélt franciául, hogy nem tudtam, hogy az irigységnek, vagy a csodálatnak adjam át magam. Semmi hímnem/nőnem hiba, semmi ragozás, totál franciásan képezte a hangokat, egyszerűen nem tudtam rajtakapni. Meg is villogtattam cserébe az úgy 50 szavas orosz tudásom, hát, kikacagott.
És végre süt a nap, a ragyáim pedig kezdenek múlni (a kezdődő ráncaim viszont nem). Szóval az élet szép, na.

pózolj templommal és dán-magyar emigránssal :)

Na kivel nem fut össze az ember Párizsban? Hát igen, már nem láttuk egymást úgy egy éve, úgyhogy a kitűnő képminőség ellenére ezt meg kellett örökítenünk.

hülye fülledt Párizs

Időjáráson rinyálni nyugdíjas dolog, de akkor is, 28 fok van kb, a páratartalom az egekben, négy napja szenvedek. Kérek szépen normális időt az utolsó napjaimra. És otthon tegnap volt a tiszavirágzás. Nem tudom eldönteni, hogy ez most a honvágy, vagy az előzöngéje annak a sóvárgásnak, amit Párizs után fogok érezni két hét múlva. Legyen is-is.

képek innen-onnan

 Egy fél napot könyvtáraztam, mire rájöttem, hogy ez mi, úgyhogy nem mondom meg, hahahaaa.

 Passió-jelenet a St-Nicolas-des-Champs-ból.

 Radnóti jól van mostanában. (Mellé járok könyvtárba, úgyhogy gyakran tájékozódom hogyléte felől.)

Egri kupa az objet d'art osztályról, a Louvre-ból. 

Hát nem Ikea, Ruhlmann. 

Flakócnak, John Martin Le Pandemoniumának kerete, ő maga tervezte, szintén Louvre.

És így vagyok az elmúlt napokban. Egy tök vagány pornószínésznő blogjáról szedtem egyébként. És ha már pornó:

Félelemnélküli János tornyában van egy kiállítás a középkori ágyhasználatról, izgi. Itt éppen a helyes szexuális viselkedésről lehet megtudni ezt-azt. (Röviden: az egyház álláspontja szerint csak gyereknemzés céljából, misszionárius pózban lehet szeretkezni. Minden más póz elvetendő, pláne az, amely a közösülő kutyákat idézi. A tiltás alól bizonyos esetben mentesülni lehet, ha a férfi túlsúlyos, lehet felül a nő.)

Már majdnem elfelejtettem, hogy micsoda undorító dolog a másnaposság. Hát sajnos tényleg csak majdnem. Meg ami előtte van, az se sokkal szebb, emlékeim szerint (amelyekből mellesleg nincs túl sok), azt énekeltük fogalmam sincs hány körül a Raspail környékén, hogy ,,I'm crazy but u like it, localocaloca", és el is hittük, azt is, hogy crazyk vagyunk, azt is, hogy Párizs likes it. Szomorú, de el vagyok puhulva, na.

végee

No, levizsgáztam mindenből, magyarra fordítva (elvileg, mivel még nincs a kezemben a papír) kaptam két hármast és két négyest, egyről pedig még nem tudok. Végülis tök büszke vagyok magamra, például a közgázon matekból mindig csak kettest szoktam kapni, pedig tulajdonképpen az is egy olyan nyelv, amit nem igazán beszélek. Úgyhogy mostantól mulatság, gesztenyelekvár-falás, Louvre, Pompidou, sör a Szajna parton.