Már majdnem elfelejtettem, hogy micsoda undorító dolog a másnaposság. Hát sajnos tényleg csak majdnem. Meg ami előtte van, az se sokkal szebb, emlékeim szerint (amelyekből mellesleg nincs túl sok), azt énekeltük fogalmam sincs hány körül a Raspail környékén, hogy ,,I'm crazy but u like it, localocaloca", és el is hittük, azt is, hogy crazyk vagyunk, azt is, hogy Párizs likes it. Szomorú, de el vagyok puhulva, na.