Rimbaudtól a Részeg hajó a Rue Férou-n, a Saint-Sulpice mellett, itt állt a bár, ahol a vers íródott, mielőtt a szerző lelépett Abesszíniába kávéval kereskedni. Amúgy itt van Man Ray műterme is, az 5 szám alatt pedig, ahol most a L'Age d'homme könyvesbolt-kiadó üzlete van, lakott Athos, az első testőr a háromból. És Guillaume Appolinaire is ebben az utcában halt meg (az ő szobra és sok, undorító galamb mellett szoktunk ebédelni a Saint-Germain-des-Pres mellett).
A süketnémák intézetének kertje. Olyan ez a város, mint a pesti zsidónegyed, azt hiszed, hogy egy talpalatnyi zöld sincs sehol, aztán bemész a Massolit könyvesboltba a Nagy Diófa utcán, és kikötsz egy hatalmas zöld réten, ami persze már nem közterület, de legalább ugye nagy és zöld.
Ez itt az Eugene Delacroix múzeum kertje, a sokszemű ablak mögött a műterem, amit a festő tervezett magának alig 10 évvel a halála előtt. Itt is jól lehet ebédelni, te eszed az almát, a teremőrök meg odabenn horkolnak. A kertet egyébként a Tuileriák kertjének főkertésze rekonstruálta a kétezres évek közepén, Delacroix számlái alapján, mivel ezeken gondosan meg voltak jelölve a vásárolt növényfajták. Ráadásul a kerület legszebb teréről, a Furstenbergről nyílik az épület.
Szmozsánszky István Főprogramozó Úr a jelek szerint afrikai bennszülött szobrokra cserélte a Mozillát, Flak, én megértelek.
Mellékhajó csúcsíves keresztboltozással a XIII. század első feléből. Na jó, csalok, ebben a templomban csak az építtető kegyúr őseinek származása francia (Aynard lovag, III.Béla második felesége, Capet Margit udvaronca), szóval ez itt Zsámbék, még nyáron lőttem, menjetek el és nézzétek meg, majdnem olyan király, mint a Notre-Dame.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése