Néha olyan jó lenne, ha lenne bármilyen reális okom az önsajnálatra. Dehát nincs, így húzok dupla csúszócsomót kötni és Kandinszkijt olvasni.
Ja, ráébredtem, hogy a Louvre szezonnak hivatalosan is vége, ma a Louvre története kiállítás is tömve volt, ami kb. azt jelenti, hogy a Mona Lisa irányába már csak a Kánai mennyegzőhöz passzírozva, zseb-lélegeztetőgépre kötve lehet lehet vetni egy pillantást Tokió teljes népességének válla felett. Mégiscsak találtam egy okot a hisztire, azért profi vagyok, mi?

Kuki ma berontott három körül egy csíkos miniruhában, hogy márdeazonnal menjünk napozni tanulni a Luxembourg kertbe, ne rinyáljak, kinyomtatja a jegyzeteimet, de gyerünk, annyi időm volt, hogy felkapjak valami ruhát meg a pöttyös bögrémet kávéstól, és már Pierre Nicole-on is találtam magam, láthatóan nem zavarta Kukit, hogy úgy nézünk ki, mint két strandoló (és 5. kerületi kontextusban ez sajnos prostivá módosul), ráadásul pöttyös csészével. A helyzet ott lett még ennél is szebb, amikor kiderült, hogy Felfedezők parkjánál ócskapiac van, és találtam is egy tökéletes ajándékot Lilkónak (és ebből remélem most világossá is vált, hogy milyen jellegű tárgyról van szó), az árus meg kötelességének érezte, hogy elmagyarázza, hogyan is kell használni, én igyekeztem higgadtan kortyolgatni a kávémat, a járókelők meg derűsen hallgatták az ukázt.
A délután folyamán egy sirály és egy bevándorló is megpróbált összebarátkozni velem, az előbbi cuki volt, az utóbbi bunkó, de már tényleg kezdem megszokni, még a végén hiányozni is fog.
Ja és egy jó tanács, ne olvassatok elalvás előtt a Muhi csatáról, egész éjjel tatárok elől menekültem, olykor a dögös padlizsán színű kocsinkon, de hiányzik amúgy a vezetés, ja, és még meg is öltek a végén, tiszta szívás.

magyar nyelv, mol

Hivatalosan is bejelenthetem, kultúrmissziót végzek. Már két - magyar anyanyelvű! - barátomat sikerült megtanítanom az alábbi kifejezésekre: kajak (mint tényleg, abszolút), bige, űzgél, adja (mint tetszik). És Kukit a kajütre is. Kezdek gyanakodni, hogy az én szókincsem szabócsias.

Amúgy mennyire mulatságos már, hogy nagyjából ötszázszor annyi karakterben foglalkoznak a különböző internetes hírportálok Pörzse és Alföldi cicaharcával, mint azzal, hogy a kormány sokéves erőlködés után megvette a MOL részvényeinek cirka 20%-át 500 milliárdért, ami a GDP-nk 2%-a, tehát bazi sok, és meglehet, hogy ezeknek egy részét hamarosan tovább is fogja adni. Mégiscsak izgalmasabb kérdés, hogy ebben az ügyben van-e szpás, minthogy van-e ilyesmi egy római orgián.

ilyeneket festett Fautrier a túszok előtt

Vasárnapi séta, 1921, Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris

17 éves fiúk

,,Ne haragudj, de én most lelépek, egyszerűen az van, hogy csak két időszak létezik egy nő életében, amikor el tud viselni egy 17 éves srácot, az egyik 16 körül, a másik meg 50 után, és hát akkor sem érdek nélkül."
A forrás, amikor nem 17 éveseket hallgat, akkor Isten szeretetére koncentrál. Azért jó, hogy az univerzumban vannak még nálam is kedvesebb emberek... .p

érvek a fotó mellett, amelyekkel próbálom meggyőzni magam

Man Ray, Anatómia, 1930 (amúgy utálok minden fotóst, aki össze-vissza esztétizálja a testet, de itt szerencsére nem ez történik).

Mario Giacomelli (amúgy utálok minden fotóst, aki össze-vissza esztétizálja a tájat, de ő szerencsére ritkán).

Francois Nadar, Párizsi katakombák. Nagyobb méretben itt, bár ott sem látszik egyértelműen a poén, szóval az expozíció utáni fázisban, aminek nyilván nem tudom a magyar nevét, bemosódott a kép, és olyan, mintha a katakomba szelleme pózolna (amúgy utálok minden fotóst, aki ekkora mázlista).

(Amúgy, mint látható, roppant fényes kedvem van, megígérem, ma nem megyek emberek közé a vizsgát leszámítva.)
(update: jó kedvem van, ma kiderül, hogy érvényes-e az a tétel, hogy ha valaki felajánlja neked, hogy bármit kérhetsz tőle abban az esetben, ha megbuksz, akkor át fogsz menni. kösz Nító, lehet, hogy ez a stresszoldó módszerek legóvodásabbika, de pont ez hiányzott)
(update2: 13/20, assez bien, magyarul 3-as, huhúúú, oda vagyok, főleg, hogy magamhoz képest tényleg baromi jó vtam, tekintve, hogy a) februárban kb. csak a kötőszavait értettem ennek a tanárnak, aki amúgy is elég morci b) folyékonyan beszéltem, ráadásul olyasmikről, mint Moholy-Nagy viszonya Malevich-csel és a szuprematizmus alapgondolatával, ha erre valaki megkér februárban, kikacagom -már ha megértem, ugye. Érzem, ahogy átjár az erő, nagyra török, a cél a bien múzeumismeretből, húzok is tanulni.)

Nem lettem kevésbé hisztis,

de azt végülis értékelhetjük fejlődésként, hogy már franciául is tudok rinyálni, bár valószínűleg továbbra is helytelen szórenddel, de je vais rater mon examen de la photo, en effet, je vais également rater toute ma vie, szóval totál meg fogok bukni.
De mondjuk még mindig inkább ezen nyávogjak, mint máson.