 |
| Békésnek tűnő kép a dühös poszthoz |
Reggel tehát felkeltem 7:30-kor, hogy még legyen időm lemenni a mosodába, hogy a törölközőket és az ágyneműt, amit használtuk kimossam, megszárítsam, ropogós kis oszlopokba hajtogassam, és nagyon rendesnek érezzem magam. Főbérlőm január végén említette, hogy annak ellenére, hogy a bérleti díj alapvetően tartalmazza a rezsiköltséget, olyan 15 euróval túlléptük az előirányzott áramfogyasztást januárban, még ugyan nem számolta ki, de kb. ez van - ebből következően sejtettem, hogy februárban is ez lehet a helyzet, bár figyelmeztetésére egyébként jócskán csökkentettük pl. a sütőhasználatunkat és a fűtést, amit addig se vittünk túlzásba, mivel amúgy sem voltunk otthon, és különben is sejtettem, hogy be akarja nyelni a kauciómat. Felkészültem tehát egy olyan 30 eurós költségre. (Bár a szerződés alapján pl. használhattuk a mosógépet, de mivel elromlott, így az utolsó hónapban mosodába kellett járni, ez nem egy eget verő költség, csak azért említem, hogy világos legyen, hogy alapvetően nem tűnt úgy, hogy bármelyikünk is törekszik a centre menő elszámolásra.) Szóval álltam a négy szatyorral, hogy induljak a patakhoz, 11-től ugyanis közismerten dolgozom szombaton, kedves főbérlőm pedig ezt pillanatot használta ki arra, hogy elém tegyen egy bájos, két oldalas kis elszámolást (nem pedig magukat a számlákat...) az elmúlt hat hónap áramfogyasztásáról, amely alapján nekem 174 eurót kellene fizetnem, azonnal - nyilván a magányos kelet-európai lányka első ijedtségére játszott. Ezt az összeget egyébként épp ki tudtam volna perkálni, mert most gazdag vagyok, de a kedves főbérlő számításait több okból is vitattam, a legfontosabb talán az, hogy egy öt fős albérlet hathavi túlfogyasztási költségeinek 100%-át nem találom méltányosnak kifizetni, különösen azért nem, mert nem rögzítettük a kezdeti mérőállást, továbbá eleddig szó sem volt róla, harmadrészt pedig eddig egyetlen lakó sem fizetett pluszt (és már el is húztak rég), negyedrészt az átlagos fogyasztást láthatóan elegáns módon a három nyári hónap átlagából számolta egy villanyfűtéses lakásban. Ezt persze nem ilyen szabatosan prezentáltam, háromnegyed nyolc volt, még nem ittam kávét, és a saját anyanyelvemen sem kommunikálok ilyen precizitással két másodperccel a becsapódás után. Persze nem véletlen, hogy franciául tárta elém számításait (továbbra sem a számlákat) kedvenc főbérlőm, nem pedig angolul, ami mindkettőnknek idegen nyelv, tehát egyenlőbb helyzetet teremtett volna. Mindenesetre jeleztem, hogy a januárt és a februárt kifizetem, de mindenekelőtt megyek mosni, közben pedig átvizsgálom a számításait. A számításokban és a ruhát pörgető mosógép legkevésbé sem festői látványában gyönyörködve azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a főbérlő - főként a legkevésbé sem korrekt eljárására, másrészt közös múltunkra való tekintettel (penész-gate, idióta baszogatások, házimunka egyenlőtlen felosztása, bejelentés nélkül felbukkanó további lakók és rokonok) - elmehet a picsába. Előadtam tehát, hogy mivel valóban magányos kelet-európai lányka vagyok az első ijedtség hevében, ezért konzultáltam a francia ügyvédemmel, és addig nem fizetek, amíg az ügyvéd át nem tanulmányozza a "szerződést" (=csak a főbérlő és én írtam alá, tanúk nem, ez itt sem számít teljes bizonyító erejű magánokiratnak). Erre a főbérlőm, lévén érvényes szerződés nélkül ad ki szobát, és nem adózik utána, (továbbá gyanítom, hogy valójában egy önkormányzati bérlakásban laktunk), elállt szándékától, és a továbbiakban csak az extra szemeteszsák-fogyasztás kapcsán felmerült súlyos költségeire és a szexuális szokásaimra tett teljesen nonszensz megjegyzéseket, ezeket most nem ismertetném, mert egyrészt azt a hamis illúziót kelteném kedves olvasóimban, hogy egy szexistennő vagyok, másrészt mert még mindig felmegy tőle a vérnyomásom.
Tanulság tehát: béreljetek legálisan szobát, a lakbért és a rezsit külön fizessétek, utóbbit havonta a számlák bemutatása után.
Ha különböző okokból nem tudtok legálisan szobát bérelni (esetemben: nem volt három-, de inkább hathavi lakbér összegének megfelelő zsé a számlámon, de pl. francia kezest se könnyű felhajtani), akkor legyen világos, hogy érvényes szerződés hiányában jogszerűen semmilyen követeléssel nem fordulhat felétek a főbérlő. Ha nem rendes, akkor húzzatok el, és ne parázzatok be. Ha engem nem nyugat meg a kedves mosógép meg a fiúm telefonon, továbbá mondjuk csak annyira beszéltem volna franciául, mint amikor idejöttem (B2-C1 között, tehát nem felelőtlen módon 0 nyelvtudással indultam neki), akkor biztosan megszívtam volna. Ti ne szívjátok meg. És nézzétek meg a pesti állatkert édesnek látszó új koaláit, amik valójában tök veszélyesek.
